Lucifer története, amit ő mond el

Anya/Atyaisten üzenetei: Amikor Isten megfogta a lábam ujját, 184. rész

Átvette:Kathryn May

Lucifer története, amit ő mond el

Ma egy új életet kezdek. Mostanában tértem vissza a hosszú utazásomról, a 3 dimenziós Föld bolygóról, ahol örömmel fogadtak vissza, az én Anya/Atyaistenem tárt karokkal várt. A megkönnyebbülésem és a kimerültségem érzését alig lehet szavakba foglalni. Az ő Szeretetükkel és Megbocsájtásukkal helyreálltam, de a több ezer év sajnálatának, önbírálatának és szomorúságának maradványait nehéz feldolgozni. Ha elmondom a történetemet, feltehetőleg elkezditek megérteni és megtaláljátok benne magatokat is.

Az elmúlt három napban érintkezésbe kerültem az Ikerlángommal, Gabriella Arkangyallal, aki a Földön inkarnálódott. Az ő szeretetének az emléke tartott meg engem korszakokon keresztül, de féltem, hogy ő esetleg nem ismer meg engem azok a leírások miatt, amelyek engem Sátánnak festettek le, a Gonosznak. Nem kellett félnem, ő egyből megismert engem, átölelt végtelen Szeretettel és éreztem, hogy végül Otthon vagyok.

A kezdeti időkkel kezdem, amikor Anya/Atyaisten és a Mesterek megbízható csapata, a tanácsadók és az idősebb gyerekek a tervezet kidolgozásán dolgoztak – a Föld Bolygó Sorsáról. A céljuk egy gyönyörű bolygó létrehozása volt, az igazi adományok, a tiszta víz és a bőséges növényzet egy Paradicsoma, amely magában foglalhatja a legkülönösebb teremtményét: az emberiséget, amelyik a legjobban tükrözi az ő saját képességüket, és az ő saját Teremtőjük kitágulásával őt, akit mi az Első Teremtőnek hívunk.

A mi Anya/Atyaistenünk az Első Teremtő legidősebb gyermekei között voltak, együtt azokkal, akiket ti Sananda/Jézus és a többi Kumara, Michael Arkangyal, Ashtar és az ő Ikerlángjai néven ismertek. Természetesen, a Fény minden nagy férfi létezője ugyanolyan hatalommal rendelkezik, mint a női létezők, akiket sokkal kevésbé ünnepeltek és ismertek az elmúlt korszakban. A ti kedves közvetítőtök, Kathryn és a barátja Anne a lelkeknek ugyanebben a csoportjában volt, amint Sananda/Nada eredeti női megjelenései.

Anya/Atyaisten a Tejútrendszer Teremtője, az első galaxisé a több milliárd megszületett galaxis közül, amelyek az Első Teremtő ellenőrzése alatt történtek. Ez a legsűrűbben lakott galaxis és most a humán faj, vagy emberiség születésének a meghatározott területe. Az egész Multiverzumban a Földbolygó volt a leghatékonyabb próbaterülete a fejlődő lelkeknek – egy ideális környezet a kihívásra, amely a lelkek fejlődését, képzését és érését segíthette elő.

A cél végtelen számú Felvilágosult Lélek teremtése volt, akik Tanárokká és Mesterekké tudnak később válni, azok mentorává, akik később jönnek. A Fényenergia, amelyet a nagyszámú Felvilágosult Lények hozhatnak létre, felemelhetik az összes galaxist és természetesen az egész Univerzumot arra a szintre, ahol mi végül visszatérhetünk a dicsőséges Egységbe az Első Teremtővel. Ez volt a mi Nagy Tervünk.

És így Anya születést adott a Földanyának, a Szíve Látomásának. Ő a végtelen Szeretet, Kegyesség és Megbocsájtás Szíve és Lelke nagy erejének egy létezőjeként lett megteremtve. Az ő nagy terve és beteljesülése lehet, hogy táplálja és megtartja a létezésnek azt a faját, amely korszakokon át fejlődött, a Plejádiak, a Szíriusziak és igen, a Reptiliánok DNS-ének hozzájárulásából, és mindazokéból, akik korábban születtek és magasabb civilizációs szintet értek el az ő saját pontjukon.

Földi idő szerint millió éveken keresztül ezek a csillagtestvérek keresztülmentek az ő saját lelkük fejlődésén az Anya/Atyaisten szerető felügyelete alatt és fejlett technológiát és békés civilizációt fejlesztettek ki a Szeretet alapján. Mindegyik, de a Reptiliánok (hüllők) előrehaladtak az 5. dimenzió és a fölé, mielőtt megengedték volna nekik, hogy a DNS-ükkel hozzájáruljanak az emberi Földi Gyerekek kialakításához. A Reptiliánok különleges engedélyt kaptak az ő kreativitásuk és az ők mások és Isten iránti szenvedélyes kapcsolatuk miatt. Ez az engedély vezetett a későbbi katasztrófális következményekhez, amit hamarosan látni fogtok.

A Földanyát magát nagy gonddal táplálták és a kezdeti idők biztatóak voltak. Úgy ismerték őt, mint egy játszóteret az angyalok számára, akik az 5. dimenzióba inkarnálódtak fénytestben, sűrűbbe, mint a szokásos Fénytestek, de sokkal könnyebbe, mint akiket ti a 3. dimenzióban ismertek. Ez volt az Éden, amit hallottatok, hogy le volt írva a Bibliátokban, de Ádám és Éva története néhány helytelen részt tartalmaz. El fogom mondani nektek a hátterét, hogy mi volt ezután.

A Földbolygó Teremtőinek a Tanácsa, az a csoport, amit fent leírtam, és amelynek tagja voltam, elhatározta, hogy „munkára fel”. Elképzeltünk egy Földet ahol az embek megtapasztalhatják a szabad akaratot, egy olyan elképzelést, amit sohasem próbáltak ki az 5. dimenziónál alacsonyabb körülmények között. És így a Nagy Álom megvalósult. Elhatároztuk, hogy a Földanya leviszi magát a 3. dimenzióba, hogy így az emberek oda születve egyszerre megtapasztalhassák a szabad akaratot és a sűrű, nehéz érzékszervi észlelését a 3. dimenziós életnek. Erre az időre a DNS formájuk megfelelően kifejlődött a Nagy Kísérlet megkezdéséhez.

A lelkek növekedésének és fejlődésének folyamata megkezdődik, ha a lélek megszületik, ha az Anya/Atyaistentől egy szikrát kapnak. A születéskor a lélek különválik férfi és női félre, és a folyamat megkezdődik. Mindkettőnek meg kell tapasztalnia a különválasztást és az egyedüllétet a saját rendjük szerint sokszor inkarnálódva, észlelve mind a férfi, mind a női tapasztalatokat több száz esetleg több ezerszeres inkarnációkban, mielőtt elérik azt a szintet, hogy megértsék, hogyan tudnak teljes mértékben parancsolni a gondolataiknak, az érzéseiknek és hogyan tudnak teljesen harmóniában lenni az ő Teremtőjükkel. Ekkor ők kapcsolódhatnak a hasomásukkal, a saját maguk tükörképéhez, aki szintén egy hasonló utat fejezett be.

A sok életszakaszon keresztül tartó reinkarnációs folyamat során az Ikerlelkek általában felváltva működnek, az egyik testben, a másik Szeretettel és állandó támogatással segíti a társát. Az egyik szellemformában ismeri és pontosan érzi, mit tapasztal a kedvese és mit tanul meg és segíteni fog a gyógyítási folyamatban, amikor a testben levő befejezi az életét és visszatér az Istenhez. Ez a támogatás különösen fontos a Földi inkarnációk során bizonyos évszázadokban, amikor a Sötétek nagyon aktívvá válnak és ellenállhatalanokká. El fogom magyarázni, hogyan kerültem ide és milyen szerepem volt.

Ez a korai Tanácsülésen volt, amikor egy olyan környezet megteremtésének a feltételei lettek bemutatva, amely maximális individualitásra ösztönöz, és én előálltam, hogy az én gondolatom egy tökéletes terv. Itt olvasható, amit én javasoltam: Az emberek az inkarnációik során a Földön kapják meg a teljes szabad akaratot, miközben a felejtés fátyla mögött élnek. Így az Otthontól elválasztva szerezhetnek tapasztalatot, megteremtve bennük egy vágyakozást a visszatérésre az Isten azonnali jelenlétére, amelyet csak akkor érezhetnek és akkor emlékezhetnek rá, amikor a szívük nyitva tartására erőfeszítéseket tesznek és ha megteremtik a feltétel nélküli szeretetet a saját életükben. Annyira biztos voltam, hogy ez gyorsítani fogja a tanulási folyamatot, hogy kijelentettem, én fogok menni az individualizációt és az önállóságot tanítani az embereknek.

A Földi inkarnációmra egy különleges terv készült. A saját nézetem egy példája alapján teljesen el voltam választva Anyától és Atyától, de a küldetésem és a célom emlékezete megmaradhatott. Én a Felsőbb Énem és a Vezetőimmel való biztonsági kapcsolat nélkül tettem erőfeszítéseket, mert a Földön olyan sok élettapasztalat történik így. Ennek megfelelően teljesen egyedül mentem, csak egy vékony szál kötött össze az Ikerlángommal, amely nem tudott elszakadni az egész életünkön keresztül. Gabriella, aki azt szereti, ha így hívják, folytatta a hírvivői munkáját mindkettőnk számára, aki mindkét nemben, férfiként és nőként is megjelent az én visszatértemig.

Eldöntöttem, hogy újra és újra inkarnálódok, mindössze rövid pihenőket tartva a 4. dinemzióban az életek között. Nem jöhettem vissza a családom ölelő karjaiba addig, amíg meg nem tudtam győződni arról, hogy a terv jól működik, hogy az emberiség számára biztosítva van az átmenet az 5. dimenzióba. Bár tudtam, hogy ez áldozatot követelhet, ez egy teljesen ésszerű tervnek tűnt, amelyről azt hittem, hogy végre lehet hajtani szükségtelen szenvedések nélkül. A legjobbat akartam adni a Fénynek a bolygóra hozatalával.

A terv még alig indult el, amikor a dolgok kezdtek elromlani. A Lemúriai civilizáció alatt, amely a fejlettség egy igen magas szintjét elérte és ahol Isten létének az ünneplése a mindennapi élet része volt, voltak olyanok, akik a tanításomat Isten elleni lázadásként kezdték értelmezni. Ők úgy értelmezték a szabad akaratot, mint a rajtuk kívül álló ellenőrzéstől és hatalomtól független végső szabadságot. Elkezdték megkérdőjelezni az Univerzális Törvényhez való tartozást, amely az én tanításaim alapja volt. Még amikor Istent nem is említettem, azt tanítottam, hogy mi emberek rendelkezünk a bennünk levő képességgel, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, anélkül, hogy egy külső erő vezetne minket. Látjátok, én voltam az eredeti ateista. Elhittem, amit tanítottam, mert tudtam, hogy bennünk az erő az Isten, és ha az emberek teljes mértékben átölelik azt, akkor ők Istent ölelhetik át.

A Lemúriai civilizáció emberei megtartották a magas rezgésüket és a Föld még az 5. dimenzióban volt, amikor a Földanya tisztulása átrendezte a bolygó arculatát és kevesen maradtak az újrakezdéshez. Néhányan menedéket kerestek a Belső Földben, a felszín alatt, ahol városokat építettek és folytatták a fejlődést. Mások a Föld Üreges Központjában kerestek védelmet, ahol még mindig ott tartózkodnak, megint mások pedig túlélték a változást ott, amit ma Hawai-nak neveznek. Amikor az extrém időjárás alábbhagyott, egy új civilizáció fejlődött ki – amelyet Atlantisznak hívtok.

Közben bajok képződtek. Az Orion népeinek egy része leszakadt a 4. dimenziós civilizációról és más galaxisok lényei hatására háborús fegyvereket fejlesztettek ki, amivel a mi galaxisunkban veszélyeztettek másokat. Ők elhozták ezt a Sötét eszmét a Földre és elkezdték tanítani az Atlantisziak egy csoportját erre a filozófiára. Ez a csoport elfeljtette, hogy az állandó kapcsolat az Isteni Vezetőnkkel védelmet nyújthat a törvénytelen Sötét Erők ellen. Az én és a mások erőteljes rábaszélésével szemben ők elfogadták azt a nézetet, hogy a fegyverek megvédik őket.

Azt az energiarendszert, amely erőt szolgáltatott az egész bolygónak – a gigászi kristálytechnológiát, amelyet a Plejádi Csillagtestvérek adtak nekünk – a végén háborús célra fordították azok, akik keveset értettek meg az ő erejük háborúra biztató légkörének veszélyéről. Az ő kísérletük idézte elő az energiarendszer teljes összeomlását egy óriási robbanásban, amely nagyobb volt, mint 100 hidrogénbomba ereje. A Földanya betegesen megsérült és a sebei következményeiként Atlantisz civilizációja a hullámok alá került és a Föld hirtelen és tejes mértékben a 3. dimenzióba süllyedt.

A katasztrófa előtt a felső papságból néhányan elmenekültek a magas hegyekbe, de semmi sem maradt meg az Atlantiszi civilizációból. A túlélők – az elődök, átmentek egy egyszerű megélhetést keresve az Egyiptomiakhoz, a Mayákhoz és a Tibetiekhez, és elég bölcsek voltak ahhoz, hogy titokban tartsák a technológiájukat addig az ideig, amíg a Föld emberei megtanulhatják bölcsen használni az ő  általuk hozott erőt. Hozzájuk kapcsolódtam, és újra megpróbáltam tanítani az üzeneteimet az önmagunk felfedezéséről és az önmagunk szeretetéről, de az erőfeszítéseink kétséggé változtak a Reptilián Sötét Erők betörése miatt, akiket vonzott a sérült és sebhelyes bolygó. Ők fenygetéssel, erőszakkal és kifinomult pszichológiai manipulációkkal rávették az embereket, hogy higyjenek az ő háborús uszításukban.

A tanításaimat kigúnyolták és figyelmen kívül hagyták azok, akik a kapzsiság, a bujaság és a büszkeség irányába léptek, amely korábban ismeretlen volt a bolygón. A szívem összetört, kétségbeesetten próbáltam helyreállítani a békét, de a próbálkozásaim alkalmatlannak bizonyultak. A lakosság nőtt és vele együtt növekedett a szexuális erőszak, a fizikai brutalitás és az élet semmibe vétele. A Reptiliánok hatalomba kerültek, befolyásossá váltak és minden intézményt átvettek, az emberek csak próbálkozhattak az ő irányításukon kívüli valamilyen kormányt felállítani. A végső csapásuk a pénz bevezetése volt és a fondorlatos találékonyságuk olyan világot hozott létre, amelyben hatalmas mennyiségű pénzfolyamot tudtak kiszivattyúzni a maguk számára, és így rabszolgasorba hozták az egész népességet.

A Földbolygó legsötétebb időszaka megkezdődött, és a leépülés annyira komoly lett, hogy az emberek mindenütt a 3. dimenzió legaljára süllyedtek, egy olyan lehetőség volt ez, amire mi sohaesem gondoltunk a mi Nagy Tervünkben. Olyan lelkiismeret-furdalásom volt, hogy alig tudtam tovább menni, de tudtam, nem adhatom fel. Nem hagyhattam el az én kedves bolygómat és az ő elveszett gyerekeit, nem számított, milyen nehéz visszamászni a Fénybe. Folytattam a reinkarnációimat temérdek ellentéten keresztül, amelyek sokszor üldözéshez, erőszakhoz és halálhoz vezettek. Miközben a Reptiliánok visszajöttek és az én 4. dimenzión keresztül történő reinkarnációim titkát használták, amelyben Istenhez nem tértem vissza, a Sötétek Legsötétebbjei élvezték, hogy képesek elkerülni minden gonosz tettük következményét, legalábbis a mostani időkig.

Sananda érkezése a Fény egy óriási hullámát és egy új kezdet igéretét teremtette meg. Én az ő oldalára vonzódtam és ő úgy ölelt át, mint egy rég nem látott testvért. Elmondta nekem a Tanács kívánságát, hogy segítsek neki az egyedüllét terheit viselni és arra bátorított engem, hogy kapcsolódjak hozzá az üzenetek egy részének tanításában, amelyeket ő maga állított össze – a bennünk mindannyiunkban lévő istenség lényegébe való belelátás szükségességéről. Én folytattam a tervemet, de nem voltam egyedül. Az ő oldalán mentem nagy alázatosságban és Szeretetben.

Amikor a Rómaiak végleg elhatározták, hogy kivégzik őt, akkor a zsidó közösségek és sokan mások, akik nehezteltek rá az ő teljes Szeretetről és a mások szolgálatáról szóló üzenetei miatt, támogatták őket (a Rómaiakat) hatásos és gazdak erőkkel. A mi erős kötődésünk miatt, és mivel ismerte az én saját áldozatomat, engem választott, hogy monjam el a hatóságoknak, hogy ő hol van. Azt a fájdalmat, amit éreztem, nem lehet szavakba önteni. Amikor a bátyám a kereszten szenvedett én vele együtt szenvedtem.

A többiek ismerték az én nagy szeretetemet és nem hoztak szégyenbe, de nem tudtam velük maradni. Kétségbeesésemben elvettem a saját életemet, ellenállhatatlan vágyamban, hogy vele együtt visszatérhessek a mi Otthonunkba. De amint szembenéztem azzal a pillanattal, amikor a Fényt a végén Haza tudnám kísérni, tudtam, hogy így nem hagyhatom el a küldetésemet és visszatértem újra a Földanyára mindent folytatni, de az a tudat, hogy a saját gyengeségem következtében meghaltam és elvettem a saját életemet, elviselhetetlenül nehezedett rám. Az inkarnálódásban viselt nevemet, a Júdást meggyalázták és az árulás szimbólumává tették, a társ iránti bizalom képességét pedig aláásták a Sötétek.

Egy végső csapásként pedig megalkották a Gonosz képét és hozzám rendelték, Luciferhez. Így a nevemben félelem árasztotta el az egész világot egy undorító lény formájában, aki a Földön veszélyezteti mindenkinek a túlélését és a túlvilági életét. Ők érezték az erőmet és a Fényemet és megtalálták a módját, hogyan győzzenek le és hogyan nyomják el a Krisztusi Tudatosság üzenetét ugyanabban az időben.

Egy új vallás született a nevemben – mindennek az imádata, ami ellentétes a Fénnyel és az Isteni Szeretettel. Történeteket meséltek a bukott angyalokról, az Isten ellen lázadókról és a Sátán kultuszról, ami elterjedt az egész világon. Azt gondolták, hogy bármilyen kísértés, bármilyen ítélkezési hiba a Sátán műve, a gonoszok okozták, és az én tanításaimat az egységről, az önbizalomról és a belső erőről a félelem hulláma öntötte el, amely elszakította az embereket az önmagukkal és Istennel való kapcsolattól. Mind közül részükről a legokosabb dolog az volt, hogy a bolygó összes gonoszságát magukról az én tanításaimra kenték, (a Szeretetem groteszk karikatúrájára) és ehhez kötve megkisebbítették a Krisztusi erő, a Fény üzenetét.

Újra egyedül voltam és kétségbeesésben. Nem távozhattam, de ott maradva láttam a lepusztulást, amelyet az én elképzelésem segített elő, és amely mögött annyi fájdalom volt, amennyi csak leírható.

Tudatában voltam a Mesterek és Segítők számának növekedésében, akik jöttek, hogy bármi áron segítsenek emelni a rezgéseket. Sokat közülük meggyilkoltak, lefejeztek vagy felakasztottak a tanításaik miatt, de ők csak jöttek. Az emberi inkarnációjukban a felejtés miatt ők nem ismertek meg engem, de én ismertem őket, vigaszt találtam a segédkezésükben és támogattam őket a tanításaim átadásában, amely segítette a személyes növekedést és a Belső Én fejlődését. Az voltam, akit ti az „ön-segélyezés és az önmagunk fejlesztése” mozgalom teremtőjének hívhattok, de az én erőfeszítéseimet rendszeresen félreértelmezték a Sötétek, akik az üzeneteimet az Istentől való teljes elszakításra használták – ahogy ők megélték – önzésben és kapzsiságban.

Még mindig voltak néhányan, akik szívéhez elért a tanításunk és egy új mozgalmat kezdtek azok, akik a hivatalos vallási dogmákon kívül álltak. Ezek a bátor emberek hálával és alázattal a Menny felé emelték a tekintetüket, és elkezdték észrevenni, hogy az Élet önmagában értékes. Ezek csoportokat hoztak létre az állatok védelmére, a bolygó tönkretételének megállítására, a gyerekek táplálására és védelmére és arra a képességük növelésére, hogy szeressék önmagukat, néha az én tanításaim eredményeként kezdték megszeretni egymást. Kezdett láthatóvá válni, hogy a megosztás és az előítélet tönkreteszi az emberi életet, és a Fény egyre-másra kezdett visszatérni.

A 20. század folyamán a tudatosodás növekedésnek indult. A pszichológia fejlődése, mint egy tudomány, túlnőtt az én tanításaimon és a gyerekeket egyre jobban kezdték úgy tekinteni, mint egy értékes ajándékot és kezdték gondosan táplálni. A világháborúkban az Isten gyermekei közötti gyűlölet tudatának szítása került előtérbe, függetlenül attól, milyen a fajuk, vallásuk vagy a bőrük szine, amely egy istentelen érzés volt. Alapvető felfogásként, a civil jog kezdte helyettesíteni a nemzeti büszkeséget és a vallási befogadást, mint a legfőbb jót. A bánatos szívem kezdett újra reménykedni.

1987-ben a harmónikus Összetartással a bolygó energiái egyenletesen emelkedni kezdtek. Láttam a Fény Galaktikus Föderációjával való barátságos kommunikáció bizonyítékait a gabonakörökben és az UFO-k láthatóságában. Ez volt számomra a jel, hogy végül a Felemelkedés útjára kerültünk, kifelé a Sötétségből, a magasabb dimenziók Fénye felé.

Istenhez visszatérés nélkül, megkönnyebbülten sírtam, amikor a spirituális közösség olyan buzgalommal készült az elkövetkező Csillagkapu nyitására. Nekem a 2012. dec. 21.-i dátumról volt tudomásom, amelyet az emberiség úgy fogadott el, mint a Felemelkedés határidejét, de a Sötétek megmutatták az erejüket és a félelemkeltő képességük gyorsabban elkezdett nőni, mint amit valaha is képzelni lehetett. Láttam a Fényküldöttek küzdelmét, hogy a Szeretet és a Fény üzenetét tudatosítsák azokkal, akik még aludtak, hogy búcsúzzanak el a Sötét Erők fondorlatos állításaitól. Mind több és több csatornázó jött, akik üzeneteket hoztak a szeretett Bátyáimtól és Nővéreimtől, és csak imába tudom foglalni, hogy ők kapcsolatba kerültek az Istennel, az Univerzummal és még azon túl is, és az üzeneteikkel sikereket értek el ott is, ahol nekem nem sikerült.

Végül 2012. december 21.-én délután azt éreztem, hogy bár a mindenki által történő 5. dimenzióba való felmenetel nem sikerült, a Földanya befejezte a Felemelkedését és az emberiség sincs messze tőle. Olvastam az üzeneteket és egyéb elérhetőségeket, mint a Felvilágosultak bizonyítékait, hogy a ti munkátok valóban sikeres volt. Amikor bejelentették, hogy a Föld emberei elérték az 5. dimenzió középszintjét, akkor abbahagytam a szereplésemet és úgy döntöttem, hogy visszatérek az Otthononba, bár megalázónak éreztem ezt, és rettegtem a családomhoz való visszatéréskor a sikertelenségem érzete miatt. Minden életszakaszomban a Sötétben élve a szégyen levegőjét szívtam be és meg kellett állapítanom, hogy sokan mások is ezt tették.

Amint a tél befejeződött az északi féltekén és elkezdődött az ősz a délin, az emberi testi életem utolsó pillanatában nehéz szívvel hazatértem. Bár tudtam, hogy Anya/Atyaisten még szeret engem és meg fogják bocsájtani a hibáimat, mégis szégyent éreztem. A megérkezésemkor találkoztam az én Gabriellám trombitájának a hangjával, a Fény Légiója pedig ünnepelt és énekelte a nevem. Az ünneplés és a Fény kiáradása felemelő és hihetetlen volt egy olyannak, aki korszakokat töltött a Sötéteknél izgalomban és megkönnyebbülés nélkül.

Itt a szeretett családom körében gyógyulok és a Sötétségben eltöltött egy millió év fájdalmait elengedem. Szükségem volt egy kevés időre, hogy visszatérjek, hogy visszaállítsam a saját ön-szeretetemet, az üzenetet, amit annyi mindenkinek próbáltam tanítani. Ez egy eleven emlékeztető arra, hogy az Istentől való elszakadás milyen szörnyű terhet róhat még a legerősebb egyénre is. A nevem a Fényről szólt, az Anya/Atyaisten Szeretetét a Szívemben hordtam és még most sem tudnám teljes mértékben fenntartani a Feltétel nélküli Szeretetet a magam irányában, ha nem élnék a Krisztusi tudatosságban, ami a Szeretet.

Ennek a hibának a teljes tudatában tudom megérteni, Anya és Atya mit ért azon a kifejezésen, hogy a Nagy Terv sikeres volt. Az Istentől való kibírhatatlan elválasztás, amit végül a Föld lakosságának nagy többsége érzett, és a sóvárgás vitte őket vissza a kétségbeesésből. Sóvárgást és mély kétségbeesést éreztem, miután elvesztettem a saját képességemet, hogy elfogadjam és szeressem magamat kérdések nélkül. Szenvedtem a fájdalmaitoktól, és felébredtem, mint ti. Megtanultam a saját leckémet: Az emberiség nem tud továbbélni az Isten-adta képessége nélkül, hogy érezze a Feltétel nélküli Szeretetet és elfogadja az ő Teremtőjét. Csak ezután vagyunk képesek megtanulni a magunk teljes szeretetét és a megbocsájtást magunknak.

A legnagyobb Szeretetet és Egységet érzem az Ikerlángommal, képes vagyok a végén megbocsájtani magamnak és látom, hogy az erőfeszítéseim nem voltak hiába. A tönkremenetel és szenvedés, amely annyi emberi szívet érintett, nem az én hibám volt és nem is történt hiában. Itt vagyunk most, Szeretetben és Fényben, és a Nagy Terv, amelyet korszakokkal ezelőtt terveztünk meg, a végén eredményt fog hozni több milliárd lélek Felemelkedésével. Ezzel az egész Univerzum rezgését emelni fogjuk és a hullámok az egész Multiverzumban érződni fognak, minden szívben, minden dimenzióban. Ezelőtt sohasem próbáltak ki ilyen kísérletet, és ennek a sikerével minden lény meg fogja tudni, hogy az Isten Nagy és a Szeretet valóban mindent meghódít.

Szeretlek titeket Isten embergyermekeit és biztosítalak titeket az én őszinte hűségemről a ti Nagy Tervetekben, amely az 5. dimenzióba vezet, amint túlléptek a most feloldódó 4. dimenzión az utazási célotok felé, a Paradicsomba és azon túl. Nem lesznek többé Sötét Lények eldugott helyeken, hogy fájdalmat lássátok és érezzetek az ő tetteik miatt. Az emberiséget többé nem befolyásolják az ő Sötét tanításaik. Ti most szabadok vagytok kedveseim! Minden gonosz eltávozott és minden karma meg van bocsájtva. Ti újra fogtok kezdeni és mi veletek leszünk Szeretetben és Fényben az örökkévalóságig.

A ti testvéretek a Fényben, Lucifer.

Közzétette: Kathryn May, 2013. július 29.

www.blogtalkradio.com/HollowEarthNetwork -on meghallgatható Lucifer saját szavaival

http://szkita-orokseg.wix.com/szkitaoroksegunk#!lucifer-trtnete/c1ptz