Így látja a székelyeket egy indián sámán 02.22.

Írta Antalfi József 2015-02-22 01:11

Így látja a székelyeket
egy indián sámán

 Több mint egy hónapja tartózkodik Székelyföldön Sid Hawkins (Shaman Hawk, törzsi nevén Aonchitak Cho Ni) Észak-amerikai indián sámán. Számos előadást tartott a gyakorlati spiritualitás a hétköznapokban témakörben, hamarosan Marosvásárhelyre, majd Budapestre utazik további találkozókra. Matriarchális társadalomból származik, négy lány édesapja, gyerekkora óta praktizál sámánként. Vallja: foglalkozzunk saját magunkkal, mert a gonosz erők legjobb barátja az a jó ember, aki ugyan tudna, de nem tesz semmit. Életéről, tevékenységéről, illetve székelyföldi tapasztalatairól kérdeztük.

– Elöljáróban mesélne keveset fiatalkoráról, családjáról?

– Ohióban születtem 1958-ban. Hat hónapos koromban szüleim Japánba költöztek. Katonai családba születtem, édesapám és édesanyám is a seregben szolgált. Az egyik nagyapám német volt, édesanyám félig mohawk indián, apám pedig szeneka indián, skót származással. A német részről van a kék szemem. Az anyanyelvem a mohawk nyelv, ennek is két dialektusa. Az első négy év Japánban telt, ez volt az első nyelv és kultúra, amit elsajátítottam. Tudni kell, hogy az én törzsem matriarchátusban működik, a Mississippitől nyugatra vannak a patriarchális törzsek. Már a telepesek előtt fejlett városokban éltünk, a nyugati törzsekhez viszonyítva.

– Hogyan látják azok az emberek a női központú társadalmakat, akik patriarchális társadalomban nőnek fel?

– Sokan azt hiszik, hogy a matriarchális társadalomban élő férfiak elférfiatlanodnak. Teljesen ellenkezőleg. Igazából ha a társadalmat erős nők vezetik, ez a férfiakat is arra sarkallja, hogy erős férfiakká váljanak. Látva a két különböző társadalmat (a keresztyén fehér kultúra és az indián) azt mondom, hogy a matriarchátus sokkal jobban működik. A férfiak itt is pont azokat a munkákat végzik, mint máshol. Amelyhez fizikai erő kell. A férfiak lineárisan, A-ból B-be gondolkodnak, a nők pedig körkörösen, egyszerre mindenre. Ugye ismerős, amint éjjel kettőkor felkel melletted a nő, mondani akar valamit, de te semmit nem értesz. A társadalom is hasonlóan működik: a jó vezetőnek egyszerre mindenre kell gondolnia, ezért bízták ezt a nőkre. A férfiaknak maradt az építkezés, a földművelés és a harc.

– Spirituális téren melyek a legnagyobb különbségek a két kultúra között?

– Nevelésem alatt két világ közt nőttem fel. Közel volt a washingtoni nagyvárosi térség, illetve az indiánok területe. A mi világunk sokkal nyitottabb az élet összes aspektusa fele, a fehérek pedig nagyon zártak. Biztosan ismerős, amint azt mondják: erről nem beszélünk, ezt ne tedd a gyerek előtt, stb. A mi kultúránkban rengeteg az istenség, a gyerekek beszélnek velük. A fehér keresztyén világban ezeket kizárólag a Sátánnak asszociálják. Ami nincs a Bibliában, az sátáni.

– Ha ennyire hétköznapi, hogy egy gyerek is beszélhet szellemekkel és istenekkel, akkor miben rejlik a sámán külön feladata?

– Művészetekből hoznék példát: van aki pálcikaembereket rajzol, van akiportrékat. Gyakorlatilag mindenkit meg tudnék tanítani alapvető médiumi képességek fejlesztésére, de nem mindenkinél működne jól. Azon is múlik, hogy mi blokkolja bennük a készségek fejlődését.

– Hogyan derült ki, hogy sámáni képességei vannak?

– Tudni kell, hogy soha nem úgy történik, hogy odamész az emberek elé és kijelented: én sámán vagyok. Bizonyos álmaid lesznek, változó szokásaid, majd az emberek felfigyelnek rád. Kérdezősködni kezdenek, tesztelnek. Hat éves voltam, amikor kezdtek körvonalazódni a képességeim. Tíz évesen kezdtek velem foglalkozni. A felkészítési idő tíz évet tartott, majd két évig utaztam, hogy kipróbáljam magam, miután visszajöttem, kezdtem beszélgetni az öregjeinkkel. Most 56 éves vagyok, azóta rengeteget változtam. Én is képeztem ki olyan embereket, akik sámáni készségekkel rendelkeztek. Függetlenül a bőrszínüktől. Aki hisz a reinkarnációban, az tudja, hogy ezeket a képességeket viheti életről életre. 10-12 éves voltam, amikor már emberek felkerestek az álmaikkal, én pedig elmondtam nekik: mi is lehet a jelentésük. Voltak időszakaim, amikor nagyon aktív voltam majd olyanok amikor nem. Kb. 22 éves voltam, amire minden kocka a helyére állt. 25 éves koromra gyakorlatban is bizonyítottam, hogy bármit meg tudtam tanítani másnak is.

– A törzsben van sámánná avatási ceremónia?

– Igen. Átszúrják a mellizmainkat, majd felakasztanak napnyugtától napkeltéig. Ekkor nyílik lehetőség egy személyes „interjúra” az Istennővel. Én is keresztülmentem ezen, borzasztóan fájt, rengeteget véreztem. Egy hosszú felkészülési folyamatot igényelt és fizikai erőnlétet. Előtte csak vizet ittam, nem ettem semmit sokáig. Ha felkészültél, képes leszel átvészelni ezt a fájdalmat amikor akár sokkos állapotba is kerülhetsz. A ceremónia alatt megtapasztalod: ez a világ, amelyben élünk csak egy álom. Soha nem volt valódi. Az egyetlen valóság az, ami odaát van. Az Istennő elvitt magával és megmutatta az Univerzumot.

– Ha tényleg egy álom, akkor mi van odaát? Sok vallás ugyanezt állítja.

– Rengetegszer volt olyan álmom, hogy a szaglásom, tapintásom, mindenem működött. Akkor ez a világ tűnt álomnak. Ugyanezt a kérdést sokszor feltették már életem során. Korábban azt hittem, hogy amire elérem a mostani koromat tudni fogom a választ. Az igazság az, hogy most még több kérdésem van. Úgy gondolom azért vagyunk itt, hogy a valóságokat vizsgáljuk. Az emberek nem merik bevallani saját maguknak, hogy mi az Isten esszenciája vagyunk. Rengeteg célzás van az írásokban, hogy az itteni élet csak másodperc a többihez képest. A tapasztalataim és látomásaim során azt mondanám, hogy vannak energiák odaát, amelyek nagyon szeretnek minket, és vannak amelyek nem. Én azt gondolom, hogy a sorsunk az a saját döntésünk szerint alakul. Életem során rengeteg szörnyűséget láttam teljesen hétköznapi emberek cselekedeteiben. Ők csak egyszerűen nem engedik meg maguknak, hogy nagyszerűek legyenek. Nem olyan nehéz elfogadni, hogy Isten életet lehelt a sárba, az atomba. Ez olyan, mint ahogyan egyik felem német, a másik felem indián. Nem értem miért nehéz elfogadni, hogy egy részünk Istentől származik?

– Mit kell tenni azért, hogy megtapasztalhassuk ezt az igazi valóságot?

– Nem kell mindenkinek ezért átesnie egy ilyen beavatáson. Az első, amit tehetünk: kérjük. Az emberek alábecsülik a kimondott szó erejét. Az első lépés az, hogy kérni kell. Ez a legnagyobb. Ha álmaink, vízióink lesznek, az a fontos visszajelzés, hogy „jön az adás”.

– Melyik korosztály a hasonló tanok fele a legfogékonyabb?

– A legnagyobb fejlődést a gyerekkor és a korakamasz korban levő emberek mutatják. Ekkor még nem tudnak arról, hogy valamitől félni kell. Van egy olyan technika amire meg tudom tanítani, hogy a saját sorsukba olvassanak bele (hasonló például a tarot kártya). A legjobb olvasásokat mindig a gyerekek hozzák össze, a felnőttek azon agyalnak, hogy el fogják rontani. Emiatt el is rontják. Folyton kérdik tőlem, hogy mi a tanítási technikám. Azt válaszolom, hogy igazából nincs. Igazából ez ahhoz hasonló, ha valaki elesik és por megy a szemébe, segítek neki felállni és kitakarítani a szemetet a szeméből. Ha valamit tanítok, akkor az az, hogy hogyan kell kérdezni.

– A fizikai életben mivel foglalkozik? A két „munkakör” hogyan kapcsolódik össze?

– Építkezésben dolgozom. Hatalmas projekteket vezettem már, a szakma minden csínját-bínját ismerem már. Ez a 9-től 5-ig való munkám. A sámáni munka egyik velejárója volt, amint az egyik tulajdonossal beszélgettem napfelkelte előtt. Ez a férfi 5000 embernek adott munkát. Egy tévétársaság tulajdonosa volt: két világ közt mozgott, a materiális világ kérte tőle a teljesítményt, de nagyon spirituális volt. Ezt megelőzően Kolumbiában voltam egy béketartó csapatban. Az egyik tanítványom Clinton elnöknek dolgozott tolmácsként, ő vitt le Kolumbiába. Bogotában az új elnök éppen írta alá a beiktatási szerződést, a gerillák meg bombázták a várost. Volt egy csapat ott, aki nagyon hitt gondolataik erejében. Hittek, hogy pozitív hozzáállással lehet változtatni. Egy olyan elnökjelöltet támogattak, akit senki nem ismert, de spirituális ember volt. Azért hívtak, hogy segítsek. Amúgy ő lett az új elnök. Volt egy másik eset is, amikor egy AIDS-es nővel voltam bent az izzasztókunyhóban. Neki az orvosok pár hetet adtak. Rá egy hónapra találkoztam vele újra, de nem ismertem rá, az egészség példaképének látszott s bár még hordozta a vírust, a teste békét kötött a betegségével. Tíz éven át a nő előadásokat tartott a megbocsátásról és az elengedésről. Én nem vagyok gyógyító. Én csak egy építő ember vagyok, aki segít megépíteni azt a színpadot, amely a gyógyuláshoz szükséges. A spirituális vezetők el kell tudják fogadni, hogy egyszerűen nem tudnak az emberek kérdéseire válaszolni. Mindezt figyelembe véve bármikor megtalálhattok egy építkezési telepen. A sámánizmust akkor csinálom, amikor az hív engem. Amúgy én is, pont úgy mint más, végzem a hétköznapi munkát.

– Egy hónapja tartózkodik Székelyföldön. Hogyan látja ezt a közösséget?

– Sámáni folyamnak része az is, amikor minden körülmény lezárul körülöttünk és késztetést érzünk elmenni egy helyre. A körülmények hozták így, ezért jöttem ide. Azt látom, – hasonlóan más helyekhez, ahol a föld energiák megnyílnak –, hogy az emberek nyitottak. Amiatt különlegesek itt az emberek, hogy erős a kapcsolat a kulturális gyökerekkel, fenntartható a természettel való kapcsolódásuk. Majdnem minden étel (sajt, bor, zöldség, hús), amit ettem itt házi készítésű volt. Erről az amerikaiak csak álmodni tudnak. Sok társadalom, amikor megszabadult a diktátoruktól, fogta minden értékét és esztelenül rohant a civilizáció fele. Azt látom, hogy ez a folyamat itt is elindult, de az emberek időben észbe kaptak. Egy  érzékeny ritmusban, meggondoltan haladnak előre. Látom: sok ember jól tudna bánni a saját tudásával. Kolumbia mostanra (tíz éve voltam ott) példa értékű ország lett Dél-Amerikában. Hasonló változások történhetnek itt is. Jó példa, mert nagyon vallásosak a kolumbiai emberek, de nagyon gyakorlatiasak is. Ahogy a székelyek is. Nagyon tetszik, amit itt látok, örülök, hogy itt lehettem. A nyelv, amit beszéltek, igazán nehéz. Amúgy nem feltétlenül az emberek hibája, hogy nem tisztelik magukat, hajszoltak a megélhetésért. Hiszem, hogy van egy előre tervezett program, amelyet neveltetésünk alatt kívülről ránk nyomnak. Ez gátol meg abban, hogy minden ember a saját erejének birtokosává váljon. Nincs kifogás arra, hogy ilyen sok háború legyen a világon egy időben. Ahogy arra sincs, hogy ilyen sok helyen éhínség legyen. Sokat beszéltem arról is ittlétem alatt, hogy fontos: az ember foglalkozzon saját magával. Emlékeztetem arra őket, hogy a gonosz legjobb barátja az a jó ember, aki nem tesz semmit. Talán az volt a látogatásom legfontosabb célja, hogy emlékeztessek erre mindenkit.

Óvakodj a diplomás sámánoktól

Hawk fontosnak tartotta megemlíteni, hogy három fajta sámán létezik a világon.

A New Age sámán: az a személy aki befizetett egy New Age iskolába és lehet elvégzett egy tanfolyamot, majd az iskola kiállított neki egy igazolást, vagy valami hasonlót amitől, puff, sámánná vált. Ők keresnek pénzt ezzel a diplomával. Ennek változatai: volt egy látomásuk / álmuk arról hogy sámánok voltak. Valaki közvetítette nekik hogy sámánok kellene legyenek. Nem tudnak működni a hétköznapi életben vagy munkahelyen, ezért arra gondoltak kipróbálják a sámánizmust.

A második, a bennszülött sámán: az a személy aki egy hagyományos sámánkörnyezetben nőtt fel és elsajátította a törzsi mitológiát és az adott társadalom sámáni tanításait.

A klasszikus sámán: az a személy aki bennszülött sámánként kezdte majd úgy folytatta a sámáni útját, hogy hű maradt az egyetemes igazság folyamatos felfedése és a személyes fejlődés erényéhez.
A sámánizmus kezdete óra a sámánok között hagyománnyá vált, hogy egymást meglátogatják különböző kulturális közegekben annak érdekében, hogy megosszák a tapasztalataikat és tanuljanak egymástól.
Több fajta közeg létezik amiben egy sámán tevékenykedhet. Ez lehet bármi a spirituális központoktól kezdve, háborús, vagy természeti katasztrófa sújtotta területekig. Egy gyakori téves értelmezés az, hogy a sámánok mindig békés gyógyítók. Egy ilyen személy nem illene bele az élet minden helyzetébe. Vannak sámánok akik jól működnek egy irtózatos és pusztító helyen, készen állva arra hogy olyan erővel nézzenek szembe, ami az adott helyzetet megváltoztatja. Vannak olyan sámánok akik a legjobban teljesítenek háborús területeken és természeti/ipari katasztrófák helyszínén, és azok a körülmények olyan személyiséget követelnek meg aki nem mindig összeegyeztethető az átlagos metafizikai/spirituális helyzettel vagy személlyel. „Próbálkozunk, de van hogy hibázunk, ezért arra kérünk, legyetek türelemmel irántunk. Mi valóban jót akarunk” – mondja Hawk.

Forrás: http://mihir.ro/igy-latja-a-szekelyeket-egy-indian-saman