Magyar krónikák rovásírással

	Szenzációs bejelentés: két hét múlva már könyv formájában is elérhetők lesznek a rovásos krónikák feliratai és azok olvasatai!

Magyar krónikák rovásírással

A "Farkasréti Esték" sorozat keretében a SASFA szeptemberi vendége volt Mandics György, írástörténész. Előadását “Magyar krónikák rovásírással” 2014. szeptember 2-én tartotta a Farkasréti Általános Iskolában a Sasadi és Farkasréti Öregdiákok Egyesülete meghívására.

A szegedi könyvtárban zártan őrzött 11 rovásírásos kódex volt kutatásának tárgya. Megmaradásukat éppen vitatott voltának köszönhetjük, hiszen a (szándékosan soha) meg nem értett Somogyi Antal halála után a szegedi könyvtár félreeső zugába, szó szerint a padlásra száműzték ezeket a köteteket. A nagy szegedi árvízben minden könyv elpusztult - a padláson lévők viszont megmaradtak.

A Nürnbergben kiadott ún. Ciceró kódex újrakötött példányában elegendő üres hely volt a jegyzeteknek, ám hosszú, egybefüggő rovásos szöveg került bele. A többi szintén rovásírásos bejegyzésekkel tűzdelt kódexhez képest ez tekinthető legegységesebbnek.

Éppen ezért ez a kötet kerülhet most kiadásra, az NKA támogatásával "A Ciceró kódex rovásírásos anyaga" munkacímű kötet, amely tartalmazza a rovásírásos oldalak színes fényképfelvétele mellett az átíratot is. Így végre kutathatóvá és olvashatóvá válik a szélesebb közönség számára is, amellyel betekintést kaphatunk a XVI-XIX. század között fennmaradt rovásszövegek tartalmába.

Az esten felolvasásra került szövegrészletek mindegyike ének, hegedűs-ének vagy eposz. Mindegyikre a verselés szabályai jellemzőek, szótagszám és rím egyezés könnyítette meg a többször is lemásolt, s ezért egymástól kismértékben eltérő szövegek összefésülését.

Somogyi Antal 1873-ban publikált olvasataira elutasítás és kirekesztés járt a Tudományos Akadémiától. Azóta eltelt majd másfél évszázad, a Tudományos Akadémia beiratkozott olvasójaként Mandics György újra nekirugaszkodott a feladatnak - a kérdés már csak az, vajon hogyan értékeli a tudományos élet a rovásszövegek létét és tartalmát?

Bármikor is rótták a szövegeket, egy tény: a XIX. század közepén rendelkezésre állt egy olyan rovás korpusz, amely hosszabbnál hosszabb rovásfeliratokat tartalmazott - szemben a rovásemlékek 99%-ával, amelyek csupán rövid szavak, nevek, félmondatok. A Szegeden őrzött 11 kódex a rovásműveltség létét fényesen bizonyítja - minden ellenkező törekvés ellenére.




1582-ben Nürnbergben kiadott, öt Cicero-művet tartalmazó kódex rovásírásos lapja

Bármikori is a szövegek tartalma, a Weöres Sándor-i színvonalú, alaposan átgondolt énekrészletek önmagukban is irodalmi értéket képviselnek, melyekre az elkövetkező generációk még hivatkozni fognak, s erősítik a nemzettudatot.

Az már csak hab a tortán, hogy olyan őstörténet kerekedik ki az énekekből, amely az ismert krónikáinkon is túltesz, de ez már legyen a történészek (kötelező) feladata. Ipolyi Arnold is csettintett volna rá, ha ismerte volna.
A könyv október elején, korlátozott példányszámban jelenik meg, ezért aki szeretne rendelni belőle, előzetes igényét küldje el a rovasinfo@gmail.com címre.


http://www.antikregiseg.hu/hirek/hamarosan_kiadjak_az_eltitkolt_rovasirasos_magyar_kronikakat_3245.php