Észre kell vennünk, hogy ezek a szentek, akik vérükben hordozták a szentséget (Jézus vérét, a Turul nemzetség vérét), itt vannak körülöttünk napjainkban is. Szellemük folyamatosan figyel, vigyáz és annak, aki ezt hajlandó tudatosítani magában és másokban..
Szent László király
Aradi Lajos
SZENTJEINK ÜZENETE…
Közhelynek számíthat, de még mindig nincsenek tisztában vele sokan, hogy Magyarföld bővelkedik szentekben. Gondoljunk csak a legismertebb, kanonizált magyar szentekre (Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Margit, Szt. Erzsébet és még sokan mások).
Azt már sokan nem is sejtik, hogy azon szentek közül, akik külföldiként jelennek meg, nagyon sok magyar származású volt. A középkorban, a „hivatalosan” szentté avatottak között több volt a magyar, mint az összes többi együttvéve. A „boldoggá” avatottakról nem is beszélve. IV. Béla – egy kivételével (Anna) – összes lányát, vagy szentté, vagy boldoggá avatták. (Hivatalos szentté az válhat, akiről bebizonyosodik, hogy a Teremtő nyilvánul meg rajta keresztül.)
Néphagyományunk az összes Árpád házi királyunkat szentként tiszteli. Erre adnak jó bizonyítékot a korabeli templomfreskó ábrázolások, ahol még Könyves Kálmán királyunkat is dicsfénnyel a feje körül mutatják.
Ez pedig azt jelenti, hogy őseink tisztában voltak valamivel, amit mi csak sejthetünk. Tudták, hogy az Árpádi-vérvonal valójában honnan indult, milyen hagyatékot képviselt. Tudták, hogy ezek az emberek, akik a Turul nyomában jártak, az egyetlen, igaz képviselői Jézus tanításának. Tudták, hogy a Föld lakóinak utolsó fizikai és szellemi menedéke, már csak itt a Kárpát-medencében található.
Az utolsónak mondott Árpád házi király, III. András, halála előtt, az elpusztítástól tartva, időlegesen „lezárja” a szakrális központ (Pilis) kulcsfontosságú helyeit. Utolsó napjaiban, január 14-i halála előtt, végigjárja a kiemelt helyeket és elvégez egy-egy szertartást, amivel az addig látható energiapontokat, láthatatlanná teszi.
El kellett rejteni a nyílt titkokat, mivel utána olyan uralkodó jött (K. R.), akiben hiába volt ott az a bizonyos „egy csepp” vér, mégsem úgy használta a lehetőségeit, mint egy valódi Árpáditól elvárható lett volna. Történelmi tény, hogy Károly Róbert bizonyos tekintetben többet ártott a magyarság üdvtörténetének, mint bárki más. A teljes pusztulást megelőzendő kellett ezeket a helyeket és tudásokat a szem elöl elrejteni, mint ahogy azt Mátyás halálakor, a Pálosok is teszik, az előrelátott, török és Habsburg pusztítás ellen.
Károly Róbert után fia, Nagy Lajos, akiben újra kiteljesedik az Árpádháziak dicsősége, számtalan királyi rendelettel kénytelen helyre állítani, az apja által megcsonkított szakralitást. (Nem véletlen, hogy K. R. a királyi központot is át akarta helyeztetni Visegrádról, Nagymarosra.) Újjá kellett építeni az ősi vallás szenthelyein lévő kápolnákat, templomokat, amelyek atyja idején elpusztultak, vagy elhordták őket.
Ő építteti Márianosztrát, ekkor fejeződik be Budaszentlőrincen az új pálos főkolostor építése, ami oly hatalmas volt, hogy a lemenő Nap fényében, a templomtorony árnyékot vetett Buda várára. Ő készítteti a Képes Krónikát is. És ekkor kerül vissza Szent Pál teste is a Pilisbe, ezzel újraindítva az energiák áramlását.
A krónikák Nagy Lajost a „magyarok ördöngös királyának” is nevezik, mert – így szól a legenda – tudatában volt a csillagok járásának és kikérte a csillagok véleményét minden lépése előtt. Akárcsak Mátyás király. Újjáéleszti elődei tiszteletét, Szent Lászlót teszi példaképének. Tudja és vallja ősi szentjeink erejét, és ha kell meg is idézi azt. Minden csatába, amit ő vezetett, „Éljen a magyar!” kiáltással veti bele magát.
Ezzel figyelmeztet ő is mindenkit, hogy ne térjen le arról a kijelölt „szellemi ösvényről”, ami a magyarság feladata itt a Földön.
Észre kell vennünk, hogy ezek a szentek, akik vérükben hordozták a szentséget (Jézus vérét, a Turul nemzetség vérét), itt vannak körülöttünk napjainkban is. Szellemük folyamatosan figyel, vigyáz és annak, aki ezt hajlandó tudatosítani magában és másokban, megnyitják a lezárt pontokat, felfedik, megmutatják az ötszáz éve alvó titkokat. Legfontosabb üzenetük – ami a fehérvári altemplom egyik sírjára lett felvésve, a múlt században – „Szentek ivadékai vagyunk!”.
Ezt egy magyar embernek soha nem lenne szabad elfelejtenie. Egyetlen pillanatra sem! Eszerint kellene cselekednünk, kellene élnünk, tenni a dolgunkat. És erre kell figyelmeztetni mindenkit, mert az ellentábor azon munkálkodik, hogy elfelejtsük azt, hogy a vérünkben van az tudás, amire mások csak áhítoznak, akár több életen keresztül is.
Ne feledjük, hogy az idő csak nekünk telik el. A szellemvilágban nincs idő és nincs tér. Ők nem futnak ki az időből, de mi igen, amíg mindennapos „piszlicsáré” ügyekkel foglalkoztatnak bennünket azok, akiknek Nagy Lajossá kellene válni (de legalább közepessé), még ha székre is kell állni hozzá. De legalább állnának, és onnan egy nagyot kiáltanának: „Éljen a magyar!”
Most hogy Szent László ünnepéhez közeledünk, ezt üzeni nekünk minden, egykori szentté avatott vagy „csak” a nép által szentnek tartott Turul-gyermek. Ezt üzeni a Föld első koronás királya, a magyarok ősapja, Nimród és az Ikrek. Ezt üzeni Atilla és Buda. Ezt üzenik az egykori Pálosok. Ezt üzeni Nagy Lajos és Mátyás király. Ezt üzeni rajtuk keresztül Jézus, és ő rajta keresztül az Atya.
DE VESSZÜK-E AZ ÜZENETET?
Aradi Lajos (2000)
Forrás: http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=almenu1&cikk=9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése