Mint isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. .
2010. szeptember 24. péntek, 12:34
Ramtha - Kik vagyunk?
Kik vagyunk? Istenek, akik lényünk csöndjében magunkkal hordozzuk a gondolkodás és teremtés képességét, azt a képességet, hogy azok legyünk, amivé lenni akarunk. Mert e percben is pontosan azok vagyunk, aminek kigondoltuk magunkat, s ezen közben senki nem kötötte meg a kezünket. Mi vagyunk a törvény, hozok, életünk és életkörülményeink felsőrendű teremtői. Önök alkotják meg ezt a korlátokkal tele tűzdelt életet azáltal, hogy olyasmiben hisznek, ami csak korlátokat támaszt. Ezek a korlátok azután igazsággá csontosodnak a lelkükben, s ennek megfelelően alakítják életüket. Száműzik magukat az élet túláradó bőségéből, mert folyvást ítélkeznek, embertársaik és akár önmaguk felett is. Megszületnek, felnőnek, testükben megfogyatkozik az erő, majd elkövetkezik az öregség, hiszen ebben hisznek, végül pedig a halál. Mint isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk: Tüzes tiszta fénygömbök, energia csomók inkább, amelynek test adatott, hogy elnyerjük az alkotó élet jutalmát, az érzelmi létet. Mert voltaképpen érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel. Ezek ismertetnek meg bennünket a világgal, nem a testünk.
Nagy teremtő istenség, aki vagy, mit gondolsz, ki alkotta meg az életedet? Azt képzeled, hogy rajtad kívül álló erő kormányoz? Nem ez a helyzet. Felelős vagy minden tettedért és tapasztalatodért. Te, akinek hatalmában áll csodálatos csillagokat megformálni, te alkottál meg minden egyes pillanatot és eseményt. Az vagy aki lenni akarsz; tetszésedre van bízva. A küllemedet is te alakítottad ki, amiként az életed alakulását, a sorsodat is te tervezted el. Ez úgymond az istenemberséggel járó előjog. Életünket gondolataink formálják. Minden gondolatunk érzéssé válik, és minden érzésünk tovább módosítja életkörülményeinket. Gondolják meg, a boldogság néha röpke pillanatig tart, ami egész testüket felvillanyozza. És ugyan ilyen múló pillanat a magányos remete szerepe, akinek nincs egyetlen barátja. Ugyan így egy pillanat műve, hogy abba hagyjuk a siránkozást, és tiszta szívvel kikacagjuk önmagunkat. Egy pillanat műve, hogy felhagyjunk a gáncsoskodással, és átérezzük az élet szépségét. És kiműveli mindezt? Önmaguk! Miközben azonban érzéseink tűzijátékában gyönyörködünk, meg változik bármi is körülöttünk? nem semmi se változik mi magunk, azonban igenis változunk. Hajszálra azonosak vagyunk a gondolatainkkal. Minden, amit elgondolunk, meg is valósul. Ha szeretkezésről álmodozunk egész testünk tűzbe, jön. Ha szegénységtől rettegünk, előbb –utóbb el is szegényedünk. Ugyan ez áll a boldogtalanságra, az örömre, az alkotómunkára és a lángészre.
Mi formálja-, alakítja a jövőt? A gondolat. A holnapokat mai gondolataink teremtik. Mert minden gondolatunk, képzelgésünk érzéseket hoz létre testünkben, amely rögzül a lélekben. Ez az érzés mintegy precedenst terem, s létre hívja azokat a körülményeket, amelyek megfelelnek a lélekben elraktározódott érzésnek. Tudniuk kel hát, hogy valamennyi ma kiejtett szavuk meghatározza holnapjaikat, mert a szavak csupán kifejezik a lélekbe vésett érzéseket, melyet a maguk idejében gondolatok hívtak életre.
Azt gondolják talán, hogy minden a véletlen keze műve? Ez bizony így nem állja meg a helyét. Ebben a valóságban nincs olyan, mint baleset és véletlen egybeesés, aminthogy senki nem eshet áldozatául mások akaratának vagy mesterkedésének. Minden, ami megtörténik önökkel, belegondolták és beleérezték az életükbe. Ez így van, akár képzelegtek róla, akár tartottak tőle, akár mások jóslatait fogadták el igazság gyanánt. Minden, amire sor kerül e földön, szándékos cselekedet úgymond, melyet a gondolat és érzés hívott életre.
Minden egyes gondolatuk, ábrándjuk, kiejtett szavuk újabb történéseket indít útjára. Hogyan is születhetne újra folyamatosan a teremtés, ha nem a gondolat ereje által! A gondolat az élet igazi, hallhatatlan, elpusztíthatatlan ősszülője. Önök újra meg újra belegondolják magukat az életbe, mivel ez fűzi önöket együvé isten gondolatával. Minél kevesebbet várnak is el önmaguktól annál kevesebbre is viszik. Minél ostobábbnak vélik magukat, annál tompább az elméjük. Minél csúfabbnak, annál csúfabbá lesznek. Minél szegényebbnek, annál nyomorultabbak és szűkölködőbbek – hisz önök rendelték ezt meg önmaguk számára..
Gondoljanak bele milyen nagyon szeretheti önöket Isten, hogy megengedi ezt a játékot, hogy bármely kívánságukat teljesíti, zokszó nélkül! Ki hát a teremtő? Önök és senki más!……
Istent soha nem ismerhetjük meg önmagunkon kívül. Ha csak megkíséreljük is, árulást követünk el önmagunk ellen, mert odakint kutatunk valami után, ami lényünk legmélyén lakozik.
Minél jobban szeretik önmagukat, annál jobban kinyílik az agyuk. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak, amely összetartja önöket.
Valamennyien az anyagba zárva járták végig Isten útjait. Számos életük során megismerték a paradicsomban tulajdon figyelemre méltó alkotóképességüket. Immár mindent tudnak a félelemről, bizonytalanságról, bánatról, haragról, kapzsiságról, irigységről, gyűlöletről, viszályról, halálról. Megtanulták, milyen az amikor elidegenednek önön isteni eredetüktől, amely valamennyi kalandjukban támogatta önöket, hogy megtapasztalhassák Istent a létezés tűzijátékának legalsó szintjén.
Ha vissza akarnak térni a határtalanságba, s meg szeretnék tapasztalni á létükkel járó örömöt és szabadságot, ismét azzá kell válniuk, ami összetartja önöket. Ennek pedig egyedüli módja – hiszen önöknek közben a test terheit is viselni kell-, ha maximumra állítják be az agyalapi mirigy működését.
Így tágíthatják ki a tudásukat Isten végtelenségének megértésévé. Ez a végtelenség mindent megenged, feltétel nélkül szeret, és egyelő önmaga, azaz a gondolat teljességével.
Hogyan bírhatják rá ezt a csodálatos kis mirigyszervet, hogy hormontermelésével felébressze az agy egyelőre szunnyadozó területeit? Egyszerűen a vágy erejénél fogva. A megváltót azt tette azzá, aki hogy vágyott megismerni az Atyát, és olyanná válni, mint Ő.
Ez a vágy arra törekszik, hogy a gondolat felölelje az én valóságát, hogy minden pillanatban szeresse azt, akivé önök lettek, s hogy eggyé váljon létük pőreségével.
Ha eléggé szeretik magukat ahhoz, hogy méltónak tudják önmagukat Isten teljességének befogadására, és tudni is kívánják, hogy egyek az Atyával akkor csodálatos viráguk kihajt, és szárba szökken.
Így, tudásvágy és az érzések szomja révén nyílik meg agyuk az Isteni tudat gondolatminőségei előtt.
Mi a legnagyszerűbb módja egy vágy megvalósításának? Ha Istenemberként világgá kürtölik ezt a vágyat. Az agy alapi mirigy hormontermelését is a lélek indítja be. Isteni mivoltuk a testet övező fény, amely befogadja vagy elutasítja a gondolatáramokat. Amikor tehát az önökben lakozó istenség jut szóhoz, önök rá hangolódnak létük teljességére. Ekkor lesznek alkotóerejük csúcsán, s amit csak elgondolnak, létre is jön meg is nyilvánul.
Ha az önökben lakozó istenség arra vágyik, hogy határtalan gondolatokhoz jusson, lelkükben is átérzik majd, a teljesség gondolatait. Mindez fokozza az agyalapi mirigy működését, amelynek nyiladéka egyre szélesebbre tárul. Ily módon több hormon ömlik a tobozmirigybe, ami azután felébreszti az agy addig szunnyadó területeit. A megnyíló agyi tájékok működése magasabb rendű és kifinomultabb gondolatfrekvenciákkal ismerteti meg a sejteket.
Az agyba jutó magasabb rezgésszámú gondolatokat az agy felébredt területei veszik fel. Különösen a tarkótájon elhelyezkedő tobozmirigy alkalmas erre, azután megduzzad. Mindez némi fejfájást, szédülést vagy egy kis kábulást okoz. Ez a gondolatfrekvencia nagy feszültségű elektromos árammá alakul, majd a központi és környéki idegrendszer közvetítésével minden egyes sejthez eljut. Ez furcsa bizsergő érzést kelt, amely felvillanyozza önöket, hiszen korábban nem áramlott ekkora energia a testükön. Ez a magas gondolatfrekvencia kisülést idéz elő valamennyi sejtben és következésképpen emezek rezgésszáma is megnő. Minél több határtalan gondolatot fogadnak be, annál magasabb frekvencián vibrál a test, s önök valósággal felizzanak- a test tömörsége fokozatosan a fény légiességének, adja át a helyét.
Ha ez az élmény eléri önöket, önöknek elakad a szava, olyan elsöprő erővel tör majd elő.
A korlátolt gondolat szavakkal dolgozik. Egy mester ezzel szemben nem magyaráz, hanem beéri a tudással. A magyarázgatás eleve önkorlátozást jelent. Amikor eljutnak a tiszta tudás birodalmába, ahol többé nincs szükség önigazolásra és szőrszálhasogatásra, valóban elmondhatják magukról, hogy királyságuk urai az abszolút tudás honában.
Mi történik a magasabb gondolatfrekvenciák, keltette felemelő érzéssel? A lélek örökre elraktározza az emlékezetben, az emlék azután további érzelmeket gerjeszt. Így a felismerés öröme megsokszorozódik, s önök újra meg újra átélhetik.
A másik csodálatos dolog, ami ezzel a felemelő érzéssel történik az, hogy a lélek az aurán keresztül visszasugározza az egyetemes tudatáramba, ami azon túl, hogy megritkítja a tudat sűrűségét, olyan helyzeteket is vonz önökhöz, amelyek ugyanilyen felemelő érzéseket váltanak ki. Miért? Azért, hogy önök teljesen felfogják, és tapasztalatba ágyazzák a nevezett gondolatot. Ha ez megtörtént, a megemésztett gondolat bölcsességként raktározódik el a lélekben. A bölcsesség azt jelenti, hogy a tudás abszolút értékben szilárdul meg önökben. Nem csupán a lélek rezgésszámát növeli meg – ami a magasabb rendű érzelmi élethez igazítja majd életvitelüket -, de az agyalapi mirigy további aktiválásával nagyobb rezgésszámú gondolatok befogadását is lehetővé teszi és így tovább, a végtelenségig.
Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, és pedig úgy, hogy nem győzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettől fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek a szenvedőkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak.
Értelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendőt.
Azt gondolják, ritka a jövőbe látó entitás? Azért hiszik így, mert a társadalmi tudat fogalmaiban gondolkoznak, amely rendhagyónak ítéli meg a fent jellemzett képességeket. Márpedig mindenki rendelkezik érzékfeletti tudással! Ha engedélyezik maguknak a megismerést, mindent megismerhetnek. Új tudásuk, amelyet többé nem korlátoz a társadalmi tudat látszatvilága, kendőzetlenül mutatja meg önök előtt a mindenséget, s önök új dimenziókat fedeznek fel. Fülük meghallja immár a mennyei rezgések muzsikáját. Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál fogva.
Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka. Minél jobban törekszenek önmaguk megismerésére, és arra, hogy a tudás fényében éljenek, annál jobban megnyílik agyuk a létüket övező isteni elem előtt, mind jobban és jobban. Ha ez megtörténik, önök túllépnek a testen, s azzá az egyetemes erővé válnak, amely összetartja önöket.
Elmondhatjuk tehát, hogy az agyalapi mirigy az Istenhez vezető kapu. Önök minél több határtalan gondolatot engednek agyukba, az annál szélesebbre tárul, s az önök tudása egyre gyarapodik. És bármit tudjanak, azzá is válhatnak.
A virág adott frekvenciájú gondolatot bocsát ki magából, de a szőnyeg is sugároz. Ha önök képessé válnak bármely gondolatfrekvencia észlelésére, azzá lehetnek, amit észlelnek. Ha tetszik, széllé változnak, ha tetszik valami mássá.
Rövidesen az agyalapi mirigy egésze kivirágzik, és teljes agyuk aktiválódik. A maximális kapacitással üzemelő agyalapi mirigy és tudat többé soha nem fejlődik vissza, ahogyan az egyszer kinyílt virág sem zárul be újra.
Mikor eljutunk erre a fejlettségi fokra, térbeli helyzetük folyvást változik. Lehetnek itt, de a hetedik létsíkon is, vagy akár a Fiastyúk csillagkép valamelyik csillagán, sőt lehetnek egyszerre amott és egy barátjuk oldalán.
A kivirágzott agyalapi mirigy mellett érvényét veszi a halál és az öregség. Bármit mondjanak is testünknek, az engedelmeskedik. Utasíthatják, hogy növelje meg a rezgésszámát, s ha így tesznek, egy másik dimenzióba emelkednek. Ilyen sokat tud az agy. Akár még halottaiból is feltámaszthatják a testet. Midőn ekkora hatalomra tesznek szert, Isten koronáját viselik majd. És amikor egyenlők lesznek a tiszta istenséggel, az élet csupasz lényegével, akkor halhatatlanokká és végtelenné válnak. Ez a legnagyszerűbb mennyország.
A nagyszerű hetedik pecsét tehát önmaga koronája. Ezen a szinten egész tudatuk éber, s agyuk, ez a csodálatos vevőkészülék felfogja a tudás teljességét. Minél többet tudnak, annál gyorsabban vibrál a testük, s egyre könnyebbé és légiesebbé finomodik. Aztán egy napon, amikor önök már magukhoz ölelték az élet egészét, s a lélek mindent megtapasztalt itt, ugyanez a magasrendű tudás és rezgés milliószorosára növekszik, s láthatatlanul elragadja innen a testet. Önök ezzel kiszabadulnak a létkerék körforgásából.
Önök háromdimenziós lények- szellemből, lélekből és énből állnak-, akik a tömör anyag létsíkján fejezik ki magukat. Ám a halhatatlanságot csupán ebben a dimenzióban tapasztalhatják meg. Forduljanak a lelkükben élő istenséghez, Ő majd meghallgatja imájukat. Ha ez megtörténik, isteni mester szólal meg az önök hangján. Mikor emlékezésre kérik, emlékezni fog. Midőn arra kérik, legyen nagyszerűbb, hát az lesz. Ha pedig azt kívánják a lelkükben élő Úrtól, hogy tegyen szert korlátlan értelemre, megnyitja majd elméjüket, s az nagyobb rezgésszámú gondolatokat fogad magába. Mindössze ennyit kell tenniük. Csupáncsak meg kell parancsolniuk a vezeték nélküli mirigynek, hogy megnyíljon, és az engedelmeskedni fog. Ha pedig egész lényüket felvillanyozzák az újdonsült, felemelő érzések, köszönjék meg az önökben lakozó Istennek mérhetetlen egyszerűségét.
Hadd tegyem mindjárt hozzá, a tudás nem egyenlő a hittel. A hit feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit belső vagy külső kényszeren alapul, ekkor olyan igazságról próbálják meggyőzni önmagukat, vagy mások önök, amelyben nem biztosak feltétlenül.
Hogyan siettethetik vágyaik teljesedését? A tudás segítségével. A tudás az az ajtó, amelyen keresztül a mennyek országa elénk hozza bőséges ajándékait. Ha úgy tudják, hogy vágyuk máris beteljesedett, e vágy gondolata az aurán keresztül felerősödve visszaáramlik az egyetemes tudatfolyamba, és mert fogékonnyá váltak erre, beteljesíti vágyukat.
Forrás: http://www.monabona.hu/naplo/item/90-istenek?tmpl=component&print=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése