A mai nemzetközi tudományos közvélemény elismeri a szkíta-hun népek
kulturális és genetikai rokonságát, és a tényt, hogy európai utódnépük
mi, magyarok vagyunk, ahogyan azt ősi hagyományunk hirdeti
Buddha a Szkíta Bölcs
A szkíták (sákák) Indiában
Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le Észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint Észak- és Észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (A Buddha név helyes kiejtése: Buda, így ejti az egész világ, kivéve a németeket, mi magyarok pedig tőlük vettük át a helytelen kiejtést.)
Buddha korában (i. e. VI. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Az indiai szanszkrit irodalomban ugyanezen névvel illetik őket. A „szkíta” elnevezés, melyen Európában váltak ismertté, a régi görögöktől származik. A mai Észak- és Észak-nyugat India, valamint Kelet-Afganisztán, Észak-Pakisztán, Kasmír és Nepál hatalmas területeit nagyrészt közép-ázsiai szkíta, és velük rokon, később beáramlott hun eredetű népek lakják, akik mára természetesen nagymértékben keveredtek más itt élő népekkel, azonban e származásuk tudata mind a mai napig elevenen él sokukban. Az észak-indiai szkíta népek egyik nemzetsége Buddha népe, a sákják, akiknek leszármazottai ma is megtalálhatók Nepálban. E népek művelt rétegei a velünk, magyarokkal, mint a szkíták és hunok európai leszármazottaival való rokonságukat is számon tartják, de ugyanezt teszi a Törökországtól Japánig terjedő óriási földrész számos más népe is.
A szkíta népek
A mai nemzetközi tudományos közvélemény elismeri a szkíta-hun népek kulturális és genetikai rokonságát, és a tényt, hogy európai utódnépük mi, magyarok vagyunk, ahogyan azt ősi hagyományunk hirdeti. A szkíta népek ősnépek, a szkíta műveltség ősműveltség, mely a Kárpát-medencétől a Csendes óceánig terjedő sztyeppei övezetnek nevezett hatalmas területen – az itt élő népek ősidőket felölelő hagyománya szerint – a világ kezdetei óta létezik. Ezek a népek fajilag és nyelvileg nem alkotnak homogén egységet, legfeljebb rokonságot. Változatos keveredést mutatnak, azonban mindannyiuk szellemiségének alapvető meghatározója a szkíta műveltség. Ezért a „szkíta” nevet talán legokosabb elsősorban kulturális és civilizációs azonosító névként használni, a hatalmas sztyeppei civilizáció népeire. A történeti források is ezt a szemléletet támasztják alá.
Sáka (szkíta) – sákja azonosság
Nemcsak az Indiában élő népek ősi hagyománya, hanem az indiai történetírás és a mai nemzetközi kutatás is alátámasztja a sáka – sákja azonosságot. A buddhizmus jeles indiai kutatója Lokesh Chandra rámutatott, hogy a szanszkrit nyelvben a „sákja” szó a „sáka” főnév melléknévi alakja. Lokesh Chandra talált Buddháról egy régi történetet, amely elmondja, hogy röviddel azután, hogy megvilágosodott és tanítani kezdett, találkozott két közép-ázsiai kereskedővel, akikkel jól megértették egymás nyelvjárását. Miután a kereskedők tanítást kaptak Buddhától, a tanításokkal hazatértek Közép-Ázsiába.
Forrás: http://www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs
Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le Észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint Észak- és Észak-nyugat India területén élő sok más néphez. (A Buddha név helyes kiejtése: Buda, így ejti az egész világ, kivéve a németeket, mi magyarok pedig tőlük vettük át a helytelen kiejtést.)
Buddha korában (i. e. VI. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Az indiai szanszkrit irodalomban ugyanezen névvel illetik őket. A „szkíta” elnevezés, melyen Európában váltak ismertté, a régi görögöktől származik. A mai Észak- és Észak-nyugat India, valamint Kelet-Afganisztán, Észak-Pakisztán, Kasmír és Nepál hatalmas területeit nagyrészt közép-ázsiai szkíta, és velük rokon, később beáramlott hun eredetű népek lakják, akik mára természetesen nagymértékben keveredtek más itt élő népekkel, azonban e származásuk tudata mind a mai napig elevenen él sokukban. Az észak-indiai szkíta népek egyik nemzetsége Buddha népe, a sákják, akiknek leszármazottai ma is megtalálhatók Nepálban. E népek művelt rétegei a velünk, magyarokkal, mint a szkíták és hunok európai leszármazottaival való rokonságukat is számon tartják, de ugyanezt teszi a Törökországtól Japánig terjedő óriási földrész számos más népe is.
A szkíta népek
A mai nemzetközi tudományos közvélemény elismeri a szkíta-hun népek kulturális és genetikai rokonságát, és a tényt, hogy európai utódnépük mi, magyarok vagyunk, ahogyan azt ősi hagyományunk hirdeti. A szkíta népek ősnépek, a szkíta műveltség ősműveltség, mely a Kárpát-medencétől a Csendes óceánig terjedő sztyeppei övezetnek nevezett hatalmas területen – az itt élő népek ősidőket felölelő hagyománya szerint – a világ kezdetei óta létezik. Ezek a népek fajilag és nyelvileg nem alkotnak homogén egységet, legfeljebb rokonságot. Változatos keveredést mutatnak, azonban mindannyiuk szellemiségének alapvető meghatározója a szkíta műveltség. Ezért a „szkíta” nevet talán legokosabb elsősorban kulturális és civilizációs azonosító névként használni, a hatalmas sztyeppei civilizáció népeire. A történeti források is ezt a szemléletet támasztják alá.
Sáka (szkíta) – sákja azonosság
Nemcsak az Indiában élő népek ősi hagyománya, hanem az indiai történetírás és a mai nemzetközi kutatás is alátámasztja a sáka – sákja azonosságot. A buddhizmus jeles indiai kutatója Lokesh Chandra rámutatott, hogy a szanszkrit nyelvben a „sákja” szó a „sáka” főnév melléknévi alakja. Lokesh Chandra talált Buddháról egy régi történetet, amely elmondja, hogy röviddel azután, hogy megvilágosodott és tanítani kezdett, találkozott két közép-ázsiai kereskedővel, akikkel jól megértették egymás nyelvjárását. Miután a kereskedők tanítást kaptak Buddhától, a tanításokkal hazatértek Közép-Ázsiába.
Forrás: http://www.buddha-tar.hu/buddha_a_szkita_bolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése