"Itt az ideje, hogy ne csak sejtsék sokan, hanem tudják is, hogy kinek és minek az örökösei az itt élők."
Magok, Magyarok!
Egy kéréssel fordulok feléd. Szeretném, ha minél többen elolvasnátok ezt az írást, ami a ma itt élő magyari magokhoz szól, aztán szétküldenétek ahová gondoljátok. Az írás alatt szándékosan nincs név. Nem véletlen, mert nem ez a lényeg! Aki érti, tudja ki üzen! Az üzenet számít, nem az, ki írta. Itt az ideje, hogy ne csak sejtsék sokan, hanem tudják is, hogy kinek és minek az örökösei az itt élők. Igen, itt az idő.
KS
ATILLA ÖRÖKSÉGE
Kíváncsi
vándor! Ha majd egyszer olvasod ezeket a
sorokat, remélhetőleg megérted, hogy miként éltem meg akkori sorsom, és
elhiszed választásom célját és felismert következményeit. Bármikor is érsz
életedben a saját felismerésedhez, - hogy Te minek és kinek vagy az örököse, -
segít megérteni ittléted célját és a sorsod is.
A
nyugati utazás
Már magasan jár a Napatyánk, de még gazdag reggeli
pára lepi el a táborunkat. A hajnali madarak dalát felváltja a nappali dalok
kórusa. Minden reggel önfeledt örömmel köszöntik a Nap melegét és fényét, repülő
barátaink.
Már korán megébredtem és fenn vagyok. Bár a sátramat
nem hagytam el. Elöntöttek a gondolatok. A holnap, kitüntetett nap lesz a
számomra is. Újra Pannonföldön leszek. Régóta tervezem, hogy szkíta őseink
nyugati országába visszatérek. Vágyom újra látni az Ősök által emelt magasztos
falakat, várakat az Iszter fordulásában, Nimród atyám végső nyughelyén.
Ez a mostani küldetés más, mint bármely korábbi katonai vagy diplomáciai utunk. Ez mélyebb mind térben, mind az időben. A hun törzsszövetség döntése, hogy vezessem az egyesült hun haderőt nyugatra, megtisztelő és különleges is. Bár a katonai fölényünk lehengerlő, a küldetés súlya elsősorban spirituális. Mindenesetre, először a különböző hun csapatokat össze kell hangolni itt a meleg vizek országában. Emellett, további égi vezetést várok az úttal kapcsolatban. Álomban, révülésben, tüneményben, vagy a táltosok által.
A parancsnokok arcán látom azt a megrendíthetetlen
bizalmat, ami olyankor tükröződik rajtuk, amikor magam is elragadtatásban
vezetem a sajátjaimat, népemet. Mindaddig, amíg teljes mivoltommal befogadom a
szellem áramlását, őseim jelenlétét, olyan erő vezet bennünket, ami világ
végtelenjéből árad.
Gyermekkori
emlék
Kevesen tudják rólam, hogy Pártus-földön születtem.
A város, mely őseim dicső otthona, Úrfa. Nevelőim és családom mindig büszkén
meséltek arról, hogy az Adiabenei
hercegség székhelye ez a város. Azé a családé, amelytől Anna származott. Ő
szülte Máriát, Jézus Urunk édesanyját.
Anna fényből szülte lányát, Máriát szüzességben. És
amikor eljött az idő, Ő is fényből szülte Jézust, szüzességben. Így tehát a
vérvonal, közvetlenül a Fényből, a túloldalról testesült meg, hogy beteljesítse
Teremtőnk tervét, egy új emberi gén, vérvonal elindításával. Mert aki fényből
születik, az olyan testi adottságokkal is rendelkezik, amely a testet képessé
teszi a Fény magasabb mértékű tartására. Ez a Teremtő terve, hogy az ember
fejlődjön, jobbá, a szeretet áramlásának magasabb hordozójává. A tanítóim ezt sokszor
elmagyarázták a számomra, és az egyik legfontosabb tudásnak tartották. Azokat,
akik a Fényből jöttek, a szkíta nyelvű népek úgy is emlegették, hogy akik Turul
jöttek.
A pártus életterületen töltöttem korai gyermekkorom.
Az itt élő táltosok tanítottak először. Nagyon magas csillagászati és
matematikai ismereteik voltak. Sok mindent tőlük tanultam én is. Azóta tudom,
és látom, hogy az égen járó csillagképek, tükröződve itt is megtalálhatóak a
Föld felszínén. Igaz, kisebb mértékben, egy-egy csillagkép nagyjából kétórányi
gyaloglással átszelhető. Amikor a meleg
vizek országában vagyok, mindig ellátogatok annak központjába, az Iszter
nagy kanyarulatánál, a hegyekbe, őseim szent váraiba. Ez a csillagképek szerint
is kitüntetett hely, mert Nimród apánk csillagképe borítja be ezt a területet.
Ezt a csillagképet másutt nem találjuk, csak itt. Az őseim hagyatéka szerint,
amikor Nimród apánk elhagyta ezt a világot, itt lépte át a fátyolt. Mondáink
szerint ma is itt, a hegyek mélyén őrzi népét és országát.
A táltos tanáraimtól tanultam azt is, hogy minden jelenség, élet, létezés, körkörösen halad a létezésben. Amikor a kör kiindulási pontjára visszaér, - leír egy teljes kört, ciklust, - akkor tud tova haladni egy új körön, vagy megmaradni a régiben. Minden esemény, ami valaha megtörtént, így ismétlődik egy láthatatlan ciklusban. A csillagászati megfigyelések alapján, a Napatyánk mozgását követve, háromszázhatvanöt nappalnak és éjszakának kell követnie egymást, hogy ugyanazon az égi ponton áthaladjon. És ötszázharminckét egymás utáni időszaknak, évnek kell eltelni ezekből, hogy egy nagy ciklus megtörténjen. Ez több, mint tíz emberöltő. Minden ciklusokban történik. Tanítóim szerint a történelem ismétli önmagát. Illetve az ötszázharminckét éves ciklusokban megtalálhatjuk az ismétlődéseket.
Egy másik érdekes játéka az időnek, amit
megfigyeltem, hogy Pártus országunk történelme és létezése is, hasonló
időszakot mutat. Öreg tanítóim szerint, a korai feudális hercegségek és
kiskirályságok, az Arsák-dinasztia alatt lettek a Pártus birodalom részei.
Mindez, Jézus Urunk megtestesülése előtt kettőszáz-ötvenhat esztendővel
kezdődött. Az Arsakida-dinasztia négy királyának vetették alá magukat az itteni
népek, kiskirályságok, hercegségek. Az Adiabenei hercegség is ide tartozott. A
korszak, Jézus Urunk testet öltését követő háromszázhuszonhat esztendeig
tartott, azaz összesen egy erős ciklus időszakáig. Nevezzük ezt főnix ciklusnak
is.
Kedves olvasó, késői utódom. Ha kétséged támad a
saját jelened történelmében, nézd meg, hogy a ciklus előző pontján mit mutat a
történelem! Megtalálod a magyarázatot, az ismétlésekben.
Isteni
bizonyosság
Az őseim legdrágább hagyatéka, egy vászonból készült
lepel. Jézus Urunké volt, amikor Fénybe emelkedett. Édesanyja Mária, és a
párja, Magdalai Mária segítették át Őt a fizikai halált követően, egy szakrális
úton. Úgy mondjuk, hogy amikor Jézus Urunk visszajött a Fényből, egyidejűleg
maga a Teremtő jött vissza. Így lett az ember fiából, Isten fia. A Fényből való
visszalépés nyomot hagyott a vásznon, rajta Jézus Urunk testi lenyomatával,
vérével, és az Atya energiaterével. A lepel valódi, élő bizonyosság. Magának az
Atyának az élő jelenléte. Betegek gyógyulnak meg a pillantásától, az
érintésétől. Őseim legdrágább kincse, hagyatéka ez az Isteni bizonyosság.
Őseim azt tanították, hogy amikor Jézus tanításai a
végtelen szeretetről és a bűn nélküli teremtésről, nagyobb teret kaptak
Júdeában, - ez veszélyeztette az ottani hatalom addigi félelemre épített
rendszerét. Tanítását, példáit és gyógyításait tömegek látták, követték.
Ráadásul ő maga is családot alapított, és párjával együtt tanítottak a szeretet
alapú családról, közösségekről és társadalomról. Az akkori elnyomó rendszer
számára felfoghatatlan és kezelhetetlen volt Ő maga és tiszta szellemi példája.
Azt is tudták, hogy pont a Fényből való szűz megtestesülés okán, ha lesznek
leszármazottai, gyermekei, - egy új vérvonal révén, az addigi emberekhez képest
olyan nemzedékek születhetnek, akik már ki tudnak emelkedni a teológiára
alapozott rabszolgaság alól is. Ezért valójában a Júdeában tartózkodó Jézus
elfogatásáról és megöléséről döntöttek. Azonban ekkor már vele volt párja és
egy gyermekük is. Magdalai Mária második gyermekükkel volt várandós. Az ítélet
ezért, az egész család és vérvonal kiirtását tartalmazta. A család megmentése
érdekében Jézus elindult a római katonák irányába, feladván magát. Ezzel
mentette a pártusokhoz menekülő családot. Amikor még az úton, a katonák
találkoztak Jézus Urunkkal, ott a helyszínen elfogták és brutális módon
megölték. A halott Jézus teste, egy élő fához volt kikötözve, és megkínozva.
Ott is hagyták hátra.
A testet megtalálták és elvitték a családhoz, akik
előkészítették a Fénybe való felemelkedésre. A lepel, ennek a Fény
újjászületésnek lett a kelléke. Élő Atyai jelenlét. Isteni bizonyosság.
A feltámadást követően, a lepel mindig a család
birtokában volt. A vérvonal, azaz a gyermekei, majd azok egyenes ági
leszármazottai őrizték. Valójában így került hozzám is, a pártusok északi
vándorlásakor, amikor egyesültünk az északi szkítákkal először a Káspi vári, majd
az Aral és Oxus térségekben.
A korábbi perzsa hercegség, a majdani szaszanidák a
hatalom egyeduralkodói lettek, és északra szorították a pártusokat. A mi
hercegségünk is útnak indult, északra az Örvényországi területek felé. Jézus
Urunk feltámadási leplét, természetesen magunkkal vittük, hisz ez volt népünk
legszentebb értéke, a Teremtő élő bizonyossága.
Pannon
földön
Ahogy a pártusokkal vonultunk először északnak, és
egyesültünk az ottani szkíta-hun népekkel, a családom megbecsülése minden
területen kiemelkedő volt. Fiatalon még nem értettem, hogy ez a másokhoz képest
kitüntetett figyelem és tisztelet formájában tükrözte a vérvonalat. Azt
jelentette, hogy aki közvetlenül a Fényből jött, annak jár ki a Teremtőhöz
mérhető tisztelet. Családom vérvonalát ezért a Turul jöttek nemzetségének is
nevezték.
Természetesen a féltve őrzött feltámadási lepelnek
is köszönhettük mindezt. Amikor már erős ifjúként vezettem a csapatainkat,
szintén ugyan ez a tisztelet övezett bennünket. Így került sor a hunok nagy
eseményére, a Nagyszalára. A hun törzsszövetség közös gyűlésére,
törvénykezésére. A déli perzsa népek harcias cselekedetei mellett, itt tárult
elénk a római birodalom legújabb becstelenségének híre is. Amit a nyugati népek
niceai zsinatként ismernek, az
elsősorban egy szándékos, tervezett politikai esemény volt a hunok előtt.
Mert szerte a hun törzsszövetségben ismert volt
Jézus Urunk valódi élete és tanítása.
Ezt mi magunk is Jézus Urunk igaz hitének neveztük. Emellett elterjedt
volt Mani püspök tanításainak követése is, egészen a nyugati régiókban is, és mint
Pannon földön.
A római birodalom által meghamisított Jézusi
tanításból született kereszténység elismerésének és államvallássá tételének
célja pedig az volt, hogy azokat, akik ismerték Jézus Urunk igaz hitét a
feltétel nélküli szeretetben, egy bűntető és félelemben tartó istenképre
fordítsák. Mert ez biztosította a hatalom számára a folytatást. A hun
törzsszövetség meghozta a közös törvényt. Vissza kell állítani a nyugati népek
körében Jézus Urunk igaz hitét, és megszüntetni a félelemre alapozott római
birodalom hatalmát.
Ezért állított fel a hun törzsszövetség egy együttes
haderőt, soha nem látott létszámban. Ennek a haderőnek a vezetésévvel bíztak
meg, hogy vigyem nyugatra, és állítsam vissza a szeretet vallását a félelem helyett.
A célunk az volt, hogy az addigi hercegségek és kiskirályságok számára
megtanítjuk a szerves társadalom közigazgatását, megengedjük a szabad vallás
gyakorlását, és preferáljuk Jézus Urunk igaz hitét. Ezzel a felhatalmazással
indultunk el nyugatra, először a meleg vizek országába. Majd innét tovább
Rómába és a kontinens minden szegletébe.
A Nagyszalát követően a közös hun hadtesttel együtt
vonultunk a meleg vizek országába. Elnevezését onnét kapta, hogy földjén
megszámlálhatatlan meleg vizű forrás fakadt. Különösképpen az Iszter
kanyarulatánál, a hegyek lábainál. Odaérkezésünk után még harminc napig ezen a
földön maradtunk. Bevártuk a távoli hun csapatok megérkezését is, és közben
kapitányaimmal gondosan megterveztük a hadjárat részleteit.
Persze ez idő alatt, találtam némi időt arra is,
hogy meglátogassam lelkemnek kedves várainkat, helyőrségeinket. Ekkor döntöttem
arról is, hogy őseim egyik szent várát kijavíttatom, újjá építem. Ez lesz
ezután Attila vára, a diplomáciai küldöttek fogadására kijelölt szakrális
helyőrség. A várat a mondáink szerint az ősiségben még maga Nimród királyunk
alapította. Ahogy korábban említettem, ennek a hegyvidéknek a teljes területén
Nimród apánk csillagos égen látható képe jellemzi és működteti. A három övcsat
csillagainak pontja, a hegység belsejében található szent hegyeink és
piramisaink helyén ismétlődik. Nimród apánk nyila pedig az maga az Iszter folyó
felső kanyarulata, le egészen Isztergom váráig. Hanem Szikambria, - ahogy a
nyugatiak hívják városom, - az pontosan illeszkedik Nimród apánk csillagképe
melletti egyik legfényesebb csillagunkhoz. A három övcsillag tengelyében, délre
meghosszabbítva pont ott áll, ahol az égen is. Gyermekkoromban a tanítóim ezt a
csillagot Szíriusznak nevezték.
Azonban a szkíták vagy hunok régtől fogva Babba
Máriának nevezik. Úgy tudjuk, hogy ez Napatyánk párja. A második Nap, aki női
minőségű. Ők ketten ikerpárok. Ketten együtt tartják meg a planétákat, így a
Földet is. Népünk szakrális ábrázolásain együtt, egymás mellett jelöljük a
kettő ikerpárat. A Napot egy nyolcágú csillaggal, míg Babba Máriát egy fekvő
sarlóval, felette négy kis csillaggal. Ez a kettős ábrázolást használják Mani
püspök követői és az épített szentélyek képei, jelképei is. Fiatalon megjártam
Rómát. Ott nem találkoztam ezzel a megjelöléssel és ismerettel. Csak a
Napkultusz szerinti hitüket láttam.
Amikor a teljes hun haderő felkészült, neki
indultunk a nyugati útnak. Városomtól nyugati irányban haladtunk, többnyire az
Iszter déli partvonalán. Így elhaladtunk Pannonföld egyik legrégebbi szkíta
szakrális központja alatt is. Ezt még Jézus Urunk testet öltése előtt nyolcszáz
esztendővel, Pannon ifjúsági vezér alapította, amikor megjelent a Pannon-
vidéken négyezer lovasával, akik a Káspi vári Szaka szkíta birodalomból jöttek kalandozásra.
Egy dombocskán felütötte vezéri szállását, amit harcosai Pannon-halmának
neveztek el. Azóta a hely, szkíta szakrális központ. Sőt, a hegy gyomra rejtett
kincsek őrzője, a hegyen emelt szentélyben rengeteg ereklye, pergament és
szakrális emlék található. A szkíta táltosok őrzik, védik ezt, és tanítják a
környék tehetséges fiataljait.
A hadjáratból hazatérve, Pannonföld
nyugati régióján haladtunk keresztül Innét közelítettük meg Pannonhalmát. Így
végre eljutottam egy másik fontos szakrális központba is, még Pannonhalma
előtt, Pannonföld közepén. Már legalább ezer esztendeje annak, hogy Pannonföld
csatlakozott Ordoszhoz. Ez a huszonnégy hun törzs szövetségének központja. A
hunok minden cselekedetét innét irányították, és megbízatásom is Ordoszból
ered.
Jézus Urunk megtestesülése előtti
hétszáznegyvenedik esztendőben, Csanak fejedelem fia Veszprém lett az
első Káspi váron a sámánképzésen. Később megnyerte Ordoszban is a
sámánképzést. Veszprémnek első dolga volt, a visszaemlékezése
alapján, még azon évben, Jézus Urunk megtestesülése előtti
hétszázhuszonnyolcban, a legbiztonságosabb helyen, Pannonföld közepe táján
felállítsa az új sámánközpontot. Az Ordosz birodalmi Veszprém városának
mintájára felépítették 100 vepsze harcos
segítségével és az ifjú fősámán törzsének ácsaival Vepszerém városát,
Pannonföld-Birodalmának új sámánközpontját. Aranyasszony
ünnepére elkészült a 24 karéjos szentély. Itt
megtartották a pannonföldi Nagyszalát. A 24 Hun Törzsszövetségből minden
népcsoport képviselve volt ekkor már Pannoniában a szakaszos bevándorlások
okán.
Vepszerém érintésével haladtunk át a
Pannonföldi hegyeken. Megpihentünk a sámánképző központ lábánál, és magam is
megismertem a hét szerém iskoláját. A környék legmagasabb hegyét akkoriban Bak
hegynek hívták, a megegyező csillagkép mintájára. A vidéket ebből eredően a Bak
honának. Az itt eltöltött rövidke idő is elegendő volt, hogy lelkemet
megérintse a hely szellemisége, az Ordoszi sámánok tiszta lelkülete és jelleme.
Ugyanakkor érzékeltem a hely védtelenségét is, főként a nyugati irányból, a
római hódítás veszélye okán. Ezért akkor úgy határoztam, hogy állandó jelleggel
letelepítem legvitézebb harcosaimat, a jászokat, nagy számban erre a területre.
Bátor, igazszívű, Jézus hitű harcosok ők, saját testőrségem is belőlük
állíttatott. Kijelöltük számukra a Béltől Vázsonig elterülő egybefüggő
erdőséget, családjuk letelepítésére. Ezek a vitéz harcosok, családjukkal örök
bérbe kapták a megélhetésükhöz szükséges termőföldeket, erdőket. Ezen építették
fel tanyáikat. Nem településeket, hanem szoros tanyarendszert, szérűs védelmi
vonalat képezve. Cserében, örök hűséget és védelmet esküdtek a hunok és főként
a sámánközpont védelme és ellátása számára. Ettől fogva őket hívtuk Bak-hegyi
harcosoknak.
A
nyugati hadjáratok
Az egyesített hun haderővel bejártuk a kontinens
minden szegletét, Dániától Hispániáig. Érvényre juttattam minden
kiskirályságban, hercegségben a hun törzsszövetségtől kapott megbízatásom. Az
ott hagyott kapitányok és kellő haderő biztosította az alattvaló népek
biztonságát, a hun közigazgatás elsőbbségét és a vallásszabadságot. Bár mi
hunok, mindvégig erős vallásosságunkban Jézus hitűek vagyunk, erőszakos
hittérítésekre sehol nem került sor. Jézus Urunk tanításának megfelelően.
Azonban kétségkívül érzékeltük a római birodalom által erőszakkal bevezetett
államvallás további terjesztését. Amit Rómában kereszténységnek hívnak, nem
azonos Jézus Urunk igaz hitével. Ő maga külön meghagyta, hogy nem akart
egyházat, vallást alapítani. A szeretetről beszélt, mint ami a legnagyobb erő a
Teremtő világában. Tagadta, az eredendő bűnt, és a hatalom manipulációjának
tartotta ezt az eszmét. Amikor Konstantinus, - a császár, aki maga tehetséges
politikus is volt, - a birodalom fennmaradása céljából államvallássá tette az
addig szabadon gyakorolt Jézus hitet, egyben a céljainak megfelelően teljesen
kiforgatta Jézus Urunk tanítását is. A próféták evangéliumaiból is csak négyet
tartott meg, és tartalmában változtatta meg Jézus Urunk életéről és
tanításairól szóló elbeszéléseket. Ezért volt szükség a Niceai zsinatra. Itt
állították össze a szentírást, a birodalom hatalmának kiszolgálására.
Emlékszem, még gyermekfejjel azokra az esetekre,
amikor a hun vezetők között tébláboltam, és hallgattam azokat a rettenetes
elbeszéléseket, amik a Jézus Urunk követőivel történt üldözésekről és brutális
gyilkosságokról szóltak Rómában. Mire ifjú vitéz lettem, ezek az üldözések
kiterjedtek a birodalom egész területére. Voltaképpen ez váltotta ki a hun
törzsszövetségben a beavatkozás döntésének a meghozatalát.
A hunok azért mentek a nyugati területekre, hogy
visszaállítsák Jézus Urunk igaz hitét, és életének, családjának emlékeit.
A
lepel
A nyugati hadjárat szakrális céllal indult, persze
hatása és pozitív következménye lett a közigazgatásban és kereskedelemben is.
Valójában ekkor alakultak ki a mi segítségünkkel a korai királyságok, államok.
A hadjáraton mindvégig velem volt Jézus Urunk
feltámadási leple. Külön őrséggel védtük, és a teljes haderő tisztelte és
szolgálta. Amikor valamely tartomány helyi uralkodójával találkoztunk, egy
szertartás keretében bemutattuk az ott élőknek. A legtöbben már ismerték Jézus
Urunk földi szolgálatát. Még a római kollaboráns papok és világi vezetők is.
Ezért Jézus Urunk leplének látványa és jelenvalósága valósággal sokkolta őket.
A szertartás végére minden földi halandó letérdelt előtte.
Azon a hadjáraton, amikor Rómába indultunk, akkor is
velünk volt végig a lepel. A hadjáratnak most is híre ment, és a városok
nyitott kapukkal és behódolással várták a hunokat. A hír, természetesen
megelőzve minket, eljutott Rómába is. Az akkori püspök, szintén a városon kívül
várt és fogadott már bennünket. Jézus Urunk jelenléte a lepel által, megnyitotta
minden lélek szívét és elméjét. A püspök is letérdelt előtte.
A tárgyalásunk során közöltem a püspökkel a hun
törzsszövetség a Nagyszalán hozott döntését. Vissza kell állítani Rómában Jézus
Urunk igaz hitét, és ki kell gyomlálni minden hamis, a félelemre és a bűnre
utaló tanítást, Péter apostol egyházának, a kereszténységnek nevezett vallásából!
Róma püspöke ezt megértette és esküjével hitelesítette ígéretét. Ezért nem
vonultunk be Rómába, lerombolni a várost és erőszakkal kiegyelni a
kereszténységet.
Róma püspökének ígéretével indultunk haza
Pannonföldre. A római birodalom tudta, hogy ha nem teljesíti ígéretét, a
visszatérő hun sereg a földdel teszi egyenlővé a néhai etruszk rokonok által
alapított várost.
Amidőn újra, hazaértünk Pannonföldre, békésebb idők
következtek. Gondolataimban visszatért, hogy Jézus Urunk feltámadási leplét egy
különleges, de mégis rejtett helyen kell megőriznem. A nyugati királyságok is,
és a római birodalom is tudta, hogy a lepelnek különleges ereje, hatalma és
jelentősége van. Aki birtokolja, azé az
akkori birodalom feletti uralkodás joga is. Hírnökeim szerint Konstantinápoly
és Róma is szerette volna megszerezni Jézus Urunk feltámadási leplét, hogy
igazolják a földi hatalmukat vele a világ előtt. Ezért is vált különösen
fontossá a lepel őrzése és rejtése.
Gondolataimban és látomásaimban nem a saját
városomban, és nem az Isztergomi központban láttam a leplet. Hisz minden ellenséges
hatalom, portyázó sereg ott keresné. Ekkor vált előttem újra élővé a Pannonföld
közepén álló Vepszerém adottsága. Védve és rejtve áll a Bak-hegység közepén.
Olyannyira, hogy ott senki nem keresi. Mindazonáltal az ott szolgáló sámánok
lelki tisztasága és képessége a garancia arra, hogy rejtve, tisztelve és védve
legyen.
Ezért úgy határoztam, hogy a hét szerém sámánképző
hetedik várában lévő legfőbb sámánképző szentélyében helyezzük el Jézus Urunk
feltámadási leplét. Az elhelyezés teljes titoktartással, csak a két sámán
oktató szerzetes bevonásával történhet. Senki másnak nem lehet erről tudomása.
Még a tanulóknak sem. A szentélyben nem lesz külön ereklyetartó, külső tároló.
A szentély járófelületét alkotó mészkövek alatt, egy kristályüregben, egy kristály
ereklyetartóban fogjuk elhelyezni.
Az elhelyezés teljes titokban lezajlott. a területet
az ott letelepített jászok, örök időre védelmezni fogják. A két sámán a lepel
szakrális őrzője. Csak azok fognak tudomást szerezni a lepel jelenlétéről, akik
egyébként elvégzik a huszonnégy karéjos sámánképző legmagasabb fokozatát, és
maga a lepel fogja beavatni őket erre a titokra szellemi szinten. A szentély
belső falát is át kell hangolni, teljes kristály szerkezetűvé, így is védve
minden szinten.
Látomásomban megjelentek a későbbi királyok, akik
csak a saját szellemi beavatási szintjüknek megfelelő oktatást és tudást
kaphatnak. Így a mindenkori király, nem kapja meg ennek a tudását, a lepel
őrzésének titkát automatikusan. Csak azok, akik a szellemvilág és őseink lelke
iránti tiszteletük árán érdemesek arra. Lesznek királyaink aki, soha nem fognak
tudni róla, és lesznek, akik igen. Látomásomban ezt az időben mindaddig
láthattam, míg folyamatos élő vérvonalon lesz királyunk a Turul nemzetségből.
A
sötét program
Korábbi látogatásaim Rómában, nem csupán a fényűzést
és a város polgárainak különös viselkedését mutatták meg szemeimnek. Táltos
kísérőim is figyelmeztettek, egy nem emberi ártó akarat jelenlétére, ami
teljesen befolyása alatt tartotta a birodalmat is. Ez a láthatatlan erő, a
kezdetektől fogva tiltotta, meghazudtolta Jézus Urunk életét és szolgálatát.
Mi hunok-magyarok Jézus Urunk óta megvallottuk
hitünket Őbenne. A Fény világának primátusát tartottuk, az életből áradó és
áramló Szeretet elsőbbségével. Hitvallásunkat a nyakunkban hordott
mellkereszttel is kinyilvánítottuk. Azok a keleti népek, ahol elterjedt Jézus
Urunk igaz hite, szintén hasonló módon és formában így tettek. Ez az új hit,
egyre jobban terjedt a római birodalomban. Eleinte a keleti provinciákban, majd
később Rómában is. Az addigi hatalom ezt
elsősorban veszélynek tartotta, és tűzzel-vassal irtotta a követőket. A korai
üldözések és gyilkosságok ellenére tovább nőtt Jézus Urunk követőinek a
száma. Konstantinus, - aki maga élete
végéig a Napkultusz imádója volt, - felismerte, hogy ez a vallási ellentét, a
birodalom kettészakadásához fog vezetni. Ezért kezdeményezte a Niceai zsinat
összehívását. Ezen aztán kellő mértékben megváltoztatták az eredeti Jézusi
tanításokat, hogy utána egy bűntető Isten, kellőképp félelemben tarthassa a
hívőket. Ez lett a világi hatalom megtartásának a módszertana, a vallás által.
A zsinat elérte célját. Egy megcenzúrázott és kiherélt Jézus hitű államvallás
megakadályozta Róma kettészakadását.
Azonban ezzel, egy sötét mágiát helyezett Jézus
Urunk elé, így a jóhiszemű követők pont egy ellentétes szakrális úton
folytatták útjukat. Mert a hamis
keresztre feszített Jézus képének másolása minden templomban és útkereszteződésben,
valójában a sötét erő üzenetét közvetítette. Minden Jézust követő így jár, ha
nem a vallás szerinti előírásokat követi. Az eredeti végtelen és feltétel
nélküli Szeretet helyét, kitúrta az intézményesített félelem.
Az eltelt pár évszázad alatt is olyan erős lett a
félelemre alapított kereszthalál vallása, hogy az emberiség számára az
elkövetkező századok és évezredek során is képes lesz szellemi és fizikai
rabszolgaságban tartani őket. Ez az erő nem fizikai, így nincs olyan haderő,
ami képes lenne ezt a programot legyőzni. Még mi, hunok-magyarok sem.
Saját látomásaimban, és a táltosaim látomásaiban is
hosszú és hamis jövőt látunk. Ezt a sötét programot, - mint bármely más
gonoszságot, - a kegyelem erejével és áldozattal lehet csak feloldani. Az
őszinte és tiszta áldozat képes megsemmisíteni a Teremtő minden világában,
bármely sötét mágiát, programot. Ennek a mérhetetlen gonoszságnak a
legyőzéséhez azonban már egy ember, vagy csoport ereje kevés lesz. A mágia a
szellemi világot töltötte be, az emberek hitébe lévő félelem program által. Minél
tovább haladunk az időben, ez annál nagyobb lesz.
Az Európai hadjáratból hazatérvén, sokat meditáltam
ezen.
Keresztút
A Rómából kiinduló sötétség mára bejárta az egész
ismert világot. Ma már alig van élő ember, aki ne ismerné a kereszthalál
mágiáját. A téves hitet pedig maguk a megtévesztettek védik a legjobban. Még
háborúzni, ölni is képesek érte.
A gonoszság megszűnéséhez, a mágia feloldásához
valami nagy áldozatra lenne szükség. De ki vállalna magára ma egy ilyen mértékű
áldozatot?
Aztán egyik hajnalon látomásom támadt. Láttam egy
egész népet, akik királyaik vezetésével, évszázadokon át beteljesítik az
áldozatot. Megismétlik történelmükkel a hamis keresztút minden stációját. A
beavatottak átadják egymásnak az áldozat teljesítésének vállalt esküjét és
folyamát. Szellemi szinten pedig a nép minden tagja megtestesülése előtt
felvállalja sorsát. Így haladtak el előttem a következő évszázadok, és láttam a
sok rettenetes eseményt, háborút, gyalázatot, melyet elkövetnek ez ellen a nép
ellen. És láttam az út végét. Amikor fény derül mindenre. Amikor az áldozat
okán, megtörik a gyalázat a Teremtő előtt. És dicsőség zúdul erre a népre,
annak minden, valaha élt tagjára. És ekkor ismertem fel, hogy ott állok én is
közöttük. Ekkor fogtam fel, hogy életem eddigi döntései és küldetései, -
sikereink ellenére is, - csupán halvány árnyéka annak, ami előtt állok. Mert
most egy egész nép nevében kell felvállalnom az áldozatot, vagy elfordulnom
Teremtőm és Jézus Urunk igaz hitétől.
Napokig gondolkodtam a feladaton. Bár bevontam
testvéremet, Budát és táltos tanácsadóimat is, ezt a döntést nekem kell
meghoznom, azt megértettem. Nem kérdezhetem meg a népet, még legközelebbi
kapitányaimat és családomat sem.
Aztán eszembe jutott, amikor a Teremtő eljuttatta
hozzám a kardot. Akkor ott, azért kaptam, hogy bármely feladatot vagy akadályt,
ami előttem állni fog, egy vágással legyőzzem. Akkor tehát, ha a kard nálam
van, bízhatok a szellemvilág, őseim és a kardom támogatásában. Aztán történt
még valami…
Egyik reggel, mikor a szállásomról kiléptem a friss
levegőre, egy halott madár feküdt a lábam előtt. Nem láttam addig, és hogy
került hirtelen oda, azt sem. És megértettem, hogy jelet kaptam. Az
értelmetlennek tűnő áldozat, legyen az bármely csekély is, mindig elér a
Teremtőhöz és kioldja azt a gonoszságot, amely addig uralkodott a legkisebb
csekélységen is. Megértettem, hogy az én és népem áldozata, legyen az bármely
nehéz és kibírhatatlannak tűnő is, és legyen bármely csekély Teremtőnk
szemében, betölti a célját. A világ megszabadul a sötétségtől, és a valódi,
fizikai kereszthalál megszűnteti a kitalált kereszthalál mágiáját az egész
világban.
Aztán ráébredtem arra, hogy abban a pillanatban már
benn állok a vállalt keresztútban. És népem vállán már ott nehezedik a kereszt.
Ekkor értettem meg, hogy a hun-magyar néplélek, ott a Nagyszalán már meghozta a
döntését. Nem csak a hadjárat volt a döntés. Ez már a keresztút második
stációja volt valójában. Hisz az első stáció azt mutatja, hogy elítélik Jézus
Urunkat. Valójában ez volt a Niceai zsinat. De ez nem ítélet volt, hanem Jézus
Urunk megtagadása és tanításainak kiforgatása, a hatalom érdekében. Ez inkább
árulás.
Erre a gyalázatra indultunk neki Európának és
emeltük Jézus Urunkat vissza méltó helyére, a népeket az igaz hitükre. Nekünk
ez a kereszt felvétele.
A tudatosan vállalt keresztút elkezdődött. Mind
saját magam, mind a nép lelkében felvállalta. Most nem látom a következő
történelmi eseményt, de hiszem, hogy mind az engem követő királyok, fejedelmek
képesek a teher bírására. És a hun-magyar nép, képes ezt a halálos terhet
végigvinni a vállán. Mert tisztán látom, hogy olyan terhet vállalunk, amely
emberi erővel nem bírható. Olyan terhet, ami saját halálunkat is jelenti. Úgy,
mint Jézus Urunknak. De ahogy Ő is feltámadott, és visszatért a Fényből, így a
mi nemzetünk is visszatér a Fényből dicsőségben.
Korona
Amikor Jézus Urunk visszatért a Fényből magának az
Atyának a társaságában, ennek nyomát őrzi a lepel. Ami isteni bizonyosság.
A mi népünknek, - és minden, a mi sorsunkban osztozó
szomszéd vagy testvérnépnek, - szüksége lesz egy fizikai isteni bizonyosságra.
Hogy a lélek gyengeségeiben, az idő szorításában, vagy az ellenségeink gyilkos
gyűlöletében is mindvégig higgye, lássa és tudja, maga a Teremtő van mindvégig
jelen velünk ebben az áldozatban. Hogy kibírja az áldozatot. Egy olyan isteni
bizonyosság kell, amit népünk minden tagja végtelenül tisztel, és esküjét hozzá
köti. Amiben jelen vannak apostolaink, Jézus Urunk, Szűz Mária, az arkangyalok,
és szentjeink. Egy isteni bizonyosságra, mely egyben a legfelsőbb hatalom
jelképe és a nemzet legelső jogalanya.
Ez a Korona. Igen, látomásaimban tisztán láttam,
annak minden részletével. Utasítottam táltosaimat, hogy vegyék át a látomást,
és vessék tiszta pergamenre, hogy aranyműveseink ez alapján elkészíthessék
számomra. Felkerestem az Isztergomi aranybányákat és a kincstárat. Kértem, hogy
a létező legtisztább aranyat használják az elkészítéséhez. Követeket küldtem
Örvényországtól kezdve minden ismert szkíta arany-ékszer műhelynek, hogy
legjobb tudásukkal járuljanak hozzá az elkészítéséhez.
A beavatott aranyművesek, égi vezetéssel, kegyelmi
állapotban, egy esztendő alatt elkészítették a magyar koronát. A feltámadási
koronát, Jézus Urunk koronáját. A Koronával
saját magam soha nem koronáztak meg. Nem arra készült. Ez az isteni bizonyosság
az eljövendő királyaink és népünk számára. Hétköznapi viseletre nem való,
védeni, őrizni és tisztelnünk kell, mint a másik isteni bizonyosságot, Jézus
Urunk feltámadási leplét. A két isteni bizonyosság valójában egy rendszer. Maga
a Teremtő jelenléte köti össze őket. Mindig. Bárhol is legyenek, bárkinek a
bitorlásában. A Korona a nemzeté. A felvállalt keresztút bizonyossága és
főszereplője. Nem a nemzeté a keresztút, hanem a Koronáé. A nemzet fizikailag
beteljesíti, betölti az áldozatot. A Korona sem nem áldozat, sem nem dicsőség.
A nem magyar népek nem fogják érteni. Csak kincsnek látják, és megszerzendő
tárgynak. Eszköznek, a hatalom gyakorlására. A Korona felett nincs hatalma
senkinek, mert maga a Teremtő bizonyosság él benne. A Korona megszületett és
élő.
A későbbi korokban csak az lehet királya e
nemzetnek, akit ezzel megkoronáznak. De csak egy alkalommal, a koronázáskor
viselheti a király. Aki nem bírja viselni, nem alkalmas királynak.
Az
Örökség
Kora gyermekkorom Pártus földön töltöttem. Akkor
nekem természetes volt, hogy Jézus Urunk fiúgyermekének kései, de egyenes ági
leszármazottai vagyunk. Csak később, utazásaim és a testvérnépek között
eltöltött életem során értettem meg, hogy ez az örökség mit jelent. Az a
végtelen tisztelet, mely családunkat mindvégig övezte, ennek tulajdonítható.
Ez a vérvonal, míg élni fognak hű utódok, mindenkor
képviselni fogja Jézus Urunk és az Ég értékrendjét és szellemiségét. Ebben
biztos vagyok. És ez az örökség vár minden későbbi testet öltöttre ebből a
népből. Nem akármilyen örökség ez, kedves vándor! Légy büszke önmagadra, hogy kaptál
valaha is egy életet, ennek a népnek gyermekeként! Mert a világ úgy ismer
bennünket, és saját félelmében azért tisztel minket, mert mi az Istenfiúi
örökség jogán vagyunk itt. Minden király, minden más nép, csak az isteni
kegyelem jogán élhet.
Aztán a másik örökség, az a felvállalt keresztutunk
öröksége. Olyan teher ez, amit másokért teszünk. Tudjuk, hogy mind egyénileg,
mind nemzetszinten bele fogunk halni, de mégis végigvisszük a keresztet.
Hiszem, hogy a nemzet, a Szent Koronánk vezetésével képes erre.
Amíg a Korona létezik, tudd, hogy égi védelem alatt
viszitek a keresztet. Mert az isteni bizonyosságból ered, hogy közvetlenül a
Teremtő él benne, jelen valóságában. Méghozzá kettős, férfi és női minőségében
egyszerre. A Korona képi programja több férfierőt tartalmaz. Mégis női Korona,
mert képviseli és mutatja az eljövendőt. Azaz, Babba Máriánk visszatérését a mi
világunkba, hogy újra egyensúlyban, bőségben és békében éljen e világ.
Remélem, hogy két fiam, Aladár és Csaba, amikor
korban elér hozzájuk a hatalom viselése, a mi példánkat követi majd. Buda és
én, mindenben közösen viseltük a vezetés szolgálatát.
Nemsokára vissza kell térnem újra Rómába, hogy a
püspök esküjével tett ígéretét, Jézus Urunk igaz hitének hirdetését
nyomatékosan megnézzem. De előtte még megünneplem új asszonyommal nászunkat.
Aztán jöhet a keresztút terhére való felkészülés…
Halálom megakadályozott abban, hogy terveimet
bevégezzem. Úgy látszik, a gonoszság kapott még ezer esztendőt, hogy kiélvezze
hatalmát. De a keresztút folytatódik, és
örökségünk beteljesül!
Kíváncsi
vándor! Miután végigolvastad üzeneteimet, vélhetően Te a keresztút végén jársz
már. Valószínűleg a nemzet túl van a keresztre feszítésen és már a
kereszthalálon. Sőt, már a sírba is betették. Ami még előtted áll, az maga a
feltámadás. Hogy az egész nemzet, visszatér a Fényből. Mint azt korábban
mondtam, minden történés ciklusok szerint ismétlődik. Jézus Urunk idejében
maguk az apostolok és szeretett családja körébe jött Ő vissza. Most is így
lesz. Csak az apostolok most Ti magatok vagytok. És a nemzet úgy jön vissza a
Fényből, hogy maga Jézus Urunk vezeti, és minden ősöd, ki szívből végigjárta a
maga keresztútját is, velünk együtt fog visszatérni. Közétek.
