Atilla öröksége 2015.11.24.

"Itt az ideje, hogy ne csak sejtsék sokan, hanem tudják is, hogy kinek és minek az örökösei az itt élők."



Magok, Magyarok!
Egy kéréssel fordulok feléd. Szeretném, ha minél többen elolvasnátok ezt az írást, ami a ma itt élő magyari magokhoz szól, aztán szétküldenétek ahová gondoljátok. Az írás alatt szándékosan nincs név. Nem véletlen, mert nem ez a lényeg! Aki érti, tudja ki üzen! Az üzenet számít, nem az, ki írta. Itt az ideje, hogy ne csak sejtsék sokan, hanem tudják is, hogy kinek és minek az örökösei az itt élők. Igen, itt az idő.
KS

ATILLA  ÖRÖKSÉGE

  

Kíváncsi vándor!  Ha majd egyszer olvasod ezeket a sorokat, remélhetőleg megérted, hogy miként éltem meg akkori sorsom, és elhiszed választásom célját és felismert következményeit. Bármikor is érsz életedben a saját felismerésedhez, - hogy Te minek és kinek vagy az örököse, - segít megérteni ittléted célját és a sorsod is.

A nyugati utazás

Már magasan jár a Napatyánk, de még gazdag reggeli pára lepi el a táborunkat. A hajnali madarak dalát felváltja a nappali dalok kórusa. Minden reggel önfeledt örömmel köszöntik a Nap melegét és fényét, repülő barátaink.

Már korán megébredtem és fenn vagyok. Bár a sátramat nem hagytam el. Elöntöttek a gondolatok. A holnap, kitüntetett nap lesz a számomra is. Újra Pannonföldön leszek. Régóta tervezem, hogy szkíta őseink nyugati országába visszatérek. Vágyom újra látni az Ősök által emelt magasztos falakat, várakat az Iszter fordulásában, Nimród atyám végső nyughelyén.

Ez a mostani küldetés más, mint bármely korábbi katonai vagy diplomáciai utunk. Ez mélyebb mind térben, mind az időben. A hun törzsszövetség döntése, hogy vezessem az egyesült hun haderőt nyugatra, megtisztelő és különleges is. Bár a katonai fölényünk lehengerlő, a küldetés súlya elsősorban spirituális.  Mindenesetre, először a különböző hun csapatokat össze kell hangolni itt a meleg vizek országában.  Emellett, további égi vezetést várok az úttal kapcsolatban. Álomban, révülésben, tüneményben, vagy a táltosok által.

A parancsnokok arcán látom azt a megrendíthetetlen bizalmat, ami olyankor tükröződik rajtuk, amikor magam is elragadtatásban vezetem a sajátjaimat, népemet. Mindaddig, amíg teljes mivoltommal befogadom a szellem áramlását, őseim jelenlétét, olyan erő vezet bennünket, ami világ végtelenjéből árad.

Gyermekkori emlék

Kevesen tudják rólam, hogy Pártus-földön születtem. A város, mely őseim dicső otthona, Úrfa. Nevelőim és családom mindig büszkén meséltek arról, hogy az Adiabenei hercegség székhelye ez a város. Azé a családé, amelytől Anna származott. Ő szülte Máriát, Jézus Urunk édesanyját.

Anna fényből szülte lányát, Máriát szüzességben. És amikor eljött az idő, Ő is fényből szülte Jézust, szüzességben. Így tehát a vérvonal, közvetlenül a Fényből, a túloldalról testesült meg, hogy beteljesítse Teremtőnk tervét, egy új emberi gén, vérvonal elindításával. Mert aki fényből születik, az olyan testi adottságokkal is rendelkezik, amely a testet képessé teszi a Fény magasabb mértékű tartására. Ez a Teremtő terve, hogy az ember fejlődjön, jobbá, a szeretet áramlásának magasabb hordozójává. A tanítóim ezt sokszor elmagyarázták a számomra, és az egyik legfontosabb tudásnak tartották. Azokat, akik a Fényből jöttek, a szkíta nyelvű népek úgy is emlegették, hogy akik Turul jöttek.

A pártus életterületen töltöttem korai gyermekkorom. Az itt élő táltosok tanítottak először. Nagyon magas csillagászati és matematikai ismereteik voltak. Sok mindent tőlük tanultam én is. Azóta tudom, és látom, hogy az égen járó csillagképek, tükröződve itt is megtalálhatóak a Föld felszínén. Igaz, kisebb mértékben, egy-egy csillagkép nagyjából kétórányi gyaloglással átszelhető. Amikor a meleg vizek országában vagyok, mindig ellátogatok annak központjába, az Iszter nagy kanyarulatánál, a hegyekbe, őseim szent váraiba. Ez a csillagképek szerint is kitüntetett hely, mert Nimród apánk csillagképe borítja be ezt a területet. Ezt a csillagképet másutt nem találjuk, csak itt. Az őseim hagyatéka szerint, amikor Nimród apánk elhagyta ezt a világot, itt lépte át a fátyolt. Mondáink szerint ma is itt, a hegyek mélyén őrzi népét és országát.

A táltos tanáraimtól tanultam azt is, hogy minden jelenség, élet, létezés, körkörösen halad a létezésben. Amikor a kör kiindulási pontjára visszaér, - leír egy teljes kört, ciklust, - akkor tud tova haladni egy új körön, vagy megmaradni a régiben. Minden esemény, ami valaha megtörtént, így ismétlődik egy láthatatlan ciklusban. A csillagászati megfigyelések alapján, a Napatyánk mozgását követve, háromszázhatvanöt nappalnak és éjszakának kell követnie egymást, hogy ugyanazon az égi ponton áthaladjon. És ötszázharminckét egymás utáni időszaknak, évnek kell eltelni ezekből, hogy egy nagy ciklus megtörténjen. Ez több, mint tíz emberöltő. Minden ciklusokban történik. Tanítóim szerint a történelem  ismétli önmagát. Illetve az ötszázharminckét éves ciklusokban megtalálhatjuk az ismétlődéseket.

Egy másik érdekes játéka az időnek, amit megfigyeltem, hogy Pártus országunk történelme és létezése is, hasonló időszakot mutat. Öreg tanítóim szerint, a korai feudális hercegségek és kiskirályságok, az Arsák-dinasztia alatt lettek a Pártus birodalom részei. Mindez, Jézus Urunk megtestesülése előtt kettőszáz-ötvenhat esztendővel kezdődött. Az Arsakida-dinasztia négy királyának vetették alá magukat az itteni népek, kiskirályságok, hercegségek. Az Adiabenei hercegség is ide tartozott. A korszak, Jézus Urunk testet öltését követő háromszázhuszonhat esztendeig tartott, azaz összesen egy erős ciklus időszakáig. Nevezzük ezt főnix ciklusnak is.

Kedves olvasó, késői utódom. Ha kétséged támad a saját jelened történelmében, nézd meg, hogy a ciklus előző pontján mit mutat a történelem! Megtalálod a magyarázatot, az ismétlésekben.

Isteni bizonyosság

Az őseim legdrágább hagyatéka, egy vászonból készült lepel. Jézus Urunké volt, amikor Fénybe emelkedett. Édesanyja Mária, és a párja, Magdalai Mária segítették át Őt a fizikai halált követően, egy szakrális úton. Úgy mondjuk, hogy amikor Jézus Urunk visszajött a Fényből, egyidejűleg maga a Teremtő jött vissza. Így lett az ember fiából, Isten fia. A Fényből való visszalépés nyomot hagyott a vásznon, rajta Jézus Urunk testi lenyomatával, vérével, és az Atya energiaterével. A lepel valódi, élő bizonyosság. Magának az Atyának az élő jelenléte. Betegek gyógyulnak meg a pillantásától, az érintésétől. Őseim legdrágább kincse, hagyatéka ez az Isteni bizonyosság.

Őseim azt tanították, hogy amikor Jézus tanításai a végtelen szeretetről és a bűn nélküli teremtésről, nagyobb teret kaptak Júdeában, - ez veszélyeztette az ottani hatalom addigi félelemre épített rendszerét. Tanítását, példáit és gyógyításait tömegek látták, követték. Ráadásul ő maga is családot alapított, és párjával együtt tanítottak a szeretet alapú családról, közösségekről és társadalomról. Az akkori elnyomó rendszer számára felfoghatatlan és kezelhetetlen volt Ő maga és tiszta szellemi példája. Azt is tudták, hogy pont a Fényből való szűz megtestesülés okán, ha lesznek leszármazottai, gyermekei, - egy új vérvonal révén, az addigi emberekhez képest olyan nemzedékek születhetnek, akik már ki tudnak emelkedni a teológiára alapozott rabszolgaság alól is. Ezért valójában a Júdeában tartózkodó Jézus elfogatásáról és megöléséről döntöttek. Azonban ekkor már vele volt párja és egy gyermekük is. Magdalai Mária második gyermekükkel volt várandós. Az ítélet ezért, az egész család és vérvonal kiirtását tartalmazta. A család megmentése érdekében Jézus elindult a római katonák irányába, feladván magát. Ezzel mentette a pártusokhoz menekülő családot. Amikor még az úton, a katonák találkoztak Jézus Urunkkal, ott a helyszínen elfogták és brutális módon megölték. A halott Jézus teste, egy élő fához volt kikötözve, és megkínozva. Ott is hagyták hátra.

A testet megtalálták és elvitték a családhoz, akik előkészítették a Fénybe való felemelkedésre. A lepel, ennek a Fény újjászületésnek lett a kelléke. Élő Atyai jelenlét. Isteni bizonyosság.

A feltámadást követően, a lepel mindig a család birtokában volt. A vérvonal, azaz a gyermekei, majd azok egyenes ági leszármazottai őrizték. Valójában így került hozzám is, a pártusok északi vándorlásakor, amikor egyesültünk az északi szkítákkal először a Káspi vári, majd az Aral és Oxus térségekben.

A korábbi perzsa hercegség, a majdani szaszanidák a hatalom egyeduralkodói lettek, és északra szorították a pártusokat. A mi hercegségünk is útnak indult, északra az Örvényországi területek felé. Jézus Urunk feltámadási leplét, természetesen magunkkal vittük, hisz ez volt népünk legszentebb értéke, a Teremtő élő bizonyossága.

Pannon földön

Ahogy a pártusokkal vonultunk először északnak, és egyesültünk az ottani szkíta-hun népekkel, a családom megbecsülése minden területen kiemelkedő volt. Fiatalon még nem értettem, hogy ez a másokhoz képest kitüntetett figyelem és tisztelet formájában tükrözte a vérvonalat. Azt jelentette, hogy aki közvetlenül a Fényből jött, annak jár ki a Teremtőhöz mérhető tisztelet. Családom vérvonalát ezért a Turul jöttek nemzetségének is nevezték.

Természetesen a féltve őrzött feltámadási lepelnek is köszönhettük mindezt. Amikor már erős ifjúként vezettem a csapatainkat, szintén ugyan ez a tisztelet övezett bennünket. Így került sor a hunok nagy eseményére, a Nagyszalára. A hun törzsszövetség közös gyűlésére, törvénykezésére. A déli perzsa népek harcias cselekedetei mellett, itt tárult elénk a római birodalom legújabb becstelenségének híre is. Amit a nyugati népek niceai zsinatként ismernek, az elsősorban egy szándékos, tervezett politikai esemény volt a hunok előtt.

Mert szerte a hun törzsszövetségben ismert volt Jézus Urunk valódi élete és tanítása.  Ezt mi magunk is Jézus Urunk igaz hitének neveztük. Emellett elterjedt volt Mani püspök tanításainak követése is, egészen a nyugati régiókban is, és mint Pannon földön.

A római birodalom által meghamisított Jézusi tanításból született kereszténység elismerésének és államvallássá tételének célja pedig az volt, hogy azokat, akik ismerték Jézus Urunk igaz hitét a feltétel nélküli szeretetben, egy bűntető és félelemben tartó istenképre fordítsák. Mert ez biztosította a hatalom számára a folytatást. A hun törzsszövetség meghozta a közös törvényt. Vissza kell állítani a nyugati népek körében Jézus Urunk igaz hitét, és megszüntetni a félelemre alapozott római birodalom hatalmát.

Ezért állított fel a hun törzsszövetség egy együttes haderőt, soha nem látott létszámban. Ennek a haderőnek a vezetésévvel bíztak meg, hogy vigyem nyugatra, és állítsam vissza a szeretet vallását a félelem helyett. A célunk az volt, hogy az addigi hercegségek és kiskirályságok számára megtanítjuk a szerves társadalom közigazgatását, megengedjük a szabad vallás gyakorlását, és preferáljuk Jézus Urunk igaz hitét. Ezzel a felhatalmazással indultunk el nyugatra, először a meleg vizek országába. Majd innét tovább Rómába és a kontinens minden szegletébe.

A Nagyszalát követően a közös hun hadtesttel együtt vonultunk a meleg vizek országába. Elnevezését onnét kapta, hogy földjén megszámlálhatatlan meleg vizű forrás fakadt. Különösképpen az Iszter kanyarulatánál, a hegyek lábainál. Odaérkezésünk után még harminc napig ezen a földön maradtunk. Bevártuk a távoli hun csapatok megérkezését is, és közben kapitányaimmal gondosan megterveztük a hadjárat részleteit.

Persze ez idő alatt, találtam némi időt arra is, hogy meglátogassam lelkemnek kedves várainkat, helyőrségeinket. Ekkor döntöttem arról is, hogy őseim egyik szent várát kijavíttatom, újjá építem. Ez lesz ezután Attila vára, a diplomáciai küldöttek fogadására kijelölt szakrális helyőrség. A várat a mondáink szerint az ősiségben még maga Nimród királyunk alapította. Ahogy korábban említettem, ennek a hegyvidéknek a teljes területén Nimród apánk csillagos égen látható képe jellemzi és működteti. A három övcsat csillagainak pontja, a hegység belsejében található szent hegyeink és piramisaink helyén ismétlődik. Nimród apánk nyila pedig az maga az Iszter folyó felső kanyarulata, le egészen Isztergom váráig. Hanem Szikambria, - ahogy a nyugatiak hívják városom, - az pontosan illeszkedik Nimród apánk csillagképe melletti egyik legfényesebb csillagunkhoz. A három övcsillag tengelyében, délre meghosszabbítva pont ott áll, ahol az égen is. Gyermekkoromban a tanítóim ezt a csillagot Szíriusznak nevezték.

Azonban a szkíták vagy hunok régtől fogva Babba Máriának nevezik. Úgy tudjuk, hogy ez Napatyánk párja. A második Nap, aki női minőségű. Ők ketten ikerpárok. Ketten együtt tartják meg a planétákat, így a Földet is. Népünk szakrális ábrázolásain együtt, egymás mellett jelöljük a kettő ikerpárat. A Napot egy nyolcágú csillaggal, míg Babba Máriát egy fekvő sarlóval, felette négy kis csillaggal. Ez a kettős ábrázolást használják Mani püspök követői és az épített szentélyek képei, jelképei is. Fiatalon megjártam Rómát. Ott nem találkoztam ezzel a megjelöléssel és ismerettel. Csak a Napkultusz szerinti hitüket láttam.

Amikor a teljes hun haderő felkészült, neki indultunk a nyugati útnak. Városomtól nyugati irányban haladtunk, többnyire az Iszter déli partvonalán. Így elhaladtunk Pannonföld egyik legrégebbi szkíta szakrális központja alatt is. Ezt még Jézus Urunk testet öltése előtt nyolcszáz esztendővel, Pannon ifjúsági vezér alapította, amikor megjelent a Pannon- vidéken négyezer lovasával, akik a Káspi vári Szaka szkíta birodalomból jöttek kalandozásra. Egy dombocskán felütötte vezéri szállását, amit harcosai Pannon-halmának neveztek el. Azóta a hely, szkíta szakrális központ. Sőt, a hegy gyomra rejtett kincsek őrzője, a hegyen emelt szentélyben rengeteg ereklye, pergament és szakrális emlék található. A szkíta táltosok őrzik, védik ezt, és tanítják a környék tehetséges fiataljait.

A hadjáratból hazatérve, Pannonföld nyugati régióján haladtunk keresztül Innét közelítettük meg Pannonhalmát. Így végre eljutottam egy másik fontos szakrális központba is, még Pannonhalma előtt, Pannonföld közepén. Már legalább ezer esztendeje annak, hogy Pannonföld csatlakozott Ordoszhoz. Ez a huszonnégy hun törzs szövetségének központja. A hunok minden cselekedetét innét irányították, és megbízatásom is Ordoszból ered. 

Jézus Urunk megtestesülése előtti hétszáznegyvenedik esztendőben,  Csanak fejedelem fia Veszprém lett az első  Káspi váron a sámánképzésen. Később megnyerte Ordoszban is a sámánképzést. Veszprémnek első dolga volt, a visszaemlékezése alapján, még azon évben, Jézus Urunk megtestesülése előtti hétszázhuszonnyolcban, a legbiztonságosabb helyen, Pannonföld közepe táján felállítsa az új sámánközpontot. Az Ordosz birodalmi Veszprém városának mintájára felépítették 100 vepsze harcos segítségével és az ifjú fősámán törzsének ácsaival Vepszerém városát, Pannonföld-Birodalmának új sámánközpontját. Aranyasszony ünnepére elkészült a 24 karéjos szentély. Itt megtartották a pannonföldi Nagyszalát. A 24 Hun Törzsszövetségből minden népcsoport képviselve volt ekkor már Pannoniában a szakaszos bevándorlások okán.

Vepszerém érintésével haladtunk át a Pannonföldi hegyeken. Megpihentünk a sámánképző központ lábánál, és magam is megismertem a hét szerém iskoláját. A környék legmagasabb hegyét akkoriban Bak hegynek hívták, a megegyező csillagkép mintájára. A vidéket ebből eredően a Bak honának. Az itt eltöltött rövidke idő is elegendő volt, hogy lelkemet megérintse a hely szellemisége, az Ordoszi sámánok tiszta lelkülete és jelleme. Ugyanakkor érzékeltem a hely védtelenségét is, főként a nyugati irányból, a római hódítás veszélye okán. Ezért akkor úgy határoztam, hogy állandó jelleggel letelepítem legvitézebb harcosaimat, a jászokat, nagy számban erre a területre. Bátor, igazszívű, Jézus hitű harcosok ők, saját testőrségem is belőlük állíttatott. Kijelöltük számukra a Béltől Vázsonig elterülő egybefüggő erdőséget, családjuk letelepítésére. Ezek a vitéz harcosok, családjukkal örök bérbe kapták a megélhetésükhöz szükséges termőföldeket, erdőket. Ezen építették fel tanyáikat. Nem településeket, hanem szoros tanyarendszert, szérűs védelmi vonalat képezve. Cserében, örök hűséget és védelmet esküdtek a hunok és főként a sámánközpont védelme és ellátása számára. Ettől fogva őket hívtuk Bak-hegyi harcosoknak.

A nyugati hadjáratok

Az egyesített hun haderővel bejártuk a kontinens minden szegletét, Dániától Hispániáig. Érvényre juttattam minden kiskirályságban, hercegségben a hun törzsszövetségtől kapott megbízatásom. Az ott hagyott kapitányok és kellő haderő biztosította az alattvaló népek biztonságát, a hun közigazgatás elsőbbségét és a vallásszabadságot. Bár mi hunok, mindvégig erős vallásosságunkban Jézus hitűek vagyunk, erőszakos hittérítésekre sehol nem került sor. Jézus Urunk tanításának megfelelően. Azonban kétségkívül érzékeltük a római birodalom által erőszakkal bevezetett államvallás további terjesztését. Amit Rómában kereszténységnek hívnak, nem azonos Jézus Urunk igaz hitével. Ő maga külön meghagyta, hogy nem akart egyházat, vallást alapítani. A szeretetről beszélt, mint ami a legnagyobb erő a Teremtő világában. Tagadta, az eredendő bűnt, és a hatalom manipulációjának tartotta ezt az eszmét. Amikor Konstantinus, - a császár, aki maga tehetséges politikus is volt, - a birodalom fennmaradása céljából államvallássá tette az addig szabadon gyakorolt Jézus hitet, egyben a céljainak megfelelően teljesen kiforgatta Jézus Urunk tanítását is. A próféták evangéliumaiból is csak négyet tartott meg, és tartalmában változtatta meg Jézus Urunk életéről és tanításairól szóló elbeszéléseket. Ezért volt szükség a Niceai zsinatra. Itt állították össze a szentírást, a birodalom hatalmának kiszolgálására.

Emlékszem, még gyermekfejjel azokra az esetekre, amikor a hun vezetők között tébláboltam, és hallgattam azokat a rettenetes elbeszéléseket, amik a Jézus Urunk követőivel történt üldözésekről és brutális gyilkosságokról szóltak Rómában. Mire ifjú vitéz lettem, ezek az üldözések kiterjedtek a birodalom egész területére. Voltaképpen ez váltotta ki a hun törzsszövetségben a beavatkozás döntésének a meghozatalát.

A hunok azért mentek a nyugati területekre, hogy visszaállítsák Jézus Urunk igaz hitét, és életének, családjának emlékeit.

A lepel

A nyugati hadjárat szakrális céllal indult, persze hatása és pozitív következménye lett a közigazgatásban és kereskedelemben is. Valójában ekkor alakultak ki a mi segítségünkkel a korai királyságok, államok.

A hadjáraton mindvégig velem volt Jézus Urunk feltámadási leple. Külön őrséggel védtük, és a teljes haderő tisztelte és szolgálta. Amikor valamely tartomány helyi uralkodójával találkoztunk, egy szertartás keretében bemutattuk az ott élőknek. A legtöbben már ismerték Jézus Urunk földi szolgálatát. Még a római kollaboráns papok és világi vezetők is. Ezért Jézus Urunk leplének látványa és jelenvalósága valósággal sokkolta őket. A szertartás végére minden földi halandó letérdelt előtte.

Azon a hadjáraton, amikor Rómába indultunk, akkor is velünk volt végig a lepel. A hadjáratnak most is híre ment, és a városok nyitott kapukkal és behódolással várták a hunokat. A hír, természetesen megelőzve minket, eljutott Rómába is. Az akkori püspök, szintén a városon kívül várt és fogadott már bennünket. Jézus Urunk jelenléte a lepel által, megnyitotta minden lélek szívét és elméjét. A püspök is letérdelt előtte.

A tárgyalásunk során közöltem a püspökkel a hun törzsszövetség a Nagyszalán hozott döntését. Vissza kell állítani Rómában Jézus Urunk igaz hitét, és ki kell gyomlálni minden hamis, a félelemre és a bűnre utaló tanítást, Péter apostol egyházának, a kereszténységnek nevezett vallásából! Róma püspöke ezt megértette és esküjével hitelesítette ígéretét. Ezért nem vonultunk be Rómába, lerombolni a várost és erőszakkal kiegyelni a kereszténységet.

Róma püspökének ígéretével indultunk haza Pannonföldre. A római birodalom tudta, hogy ha nem teljesíti ígéretét, a visszatérő hun sereg a földdel teszi egyenlővé a néhai etruszk rokonok által alapított várost.

Amidőn újra, hazaértünk Pannonföldre, békésebb idők következtek. Gondolataimban visszatért, hogy Jézus Urunk feltámadási leplét egy különleges, de mégis rejtett helyen kell megőriznem. A nyugati királyságok is, és a római birodalom is tudta, hogy a lepelnek különleges ereje, hatalma és jelentősége van.  Aki birtokolja, azé az akkori birodalom feletti uralkodás joga is. Hírnökeim szerint Konstantinápoly és Róma is szerette volna megszerezni Jézus Urunk feltámadási leplét, hogy igazolják a földi hatalmukat vele a világ előtt. Ezért is vált különösen fontossá a lepel őrzése és rejtése.

Gondolataimban és látomásaimban nem a saját városomban, és nem az Isztergomi központban láttam a leplet. Hisz minden ellenséges hatalom, portyázó sereg ott keresné. Ekkor vált előttem újra élővé a Pannonföld közepén álló Vepszerém adottsága. Védve és rejtve áll a Bak-hegység közepén. Olyannyira, hogy ott senki nem keresi. Mindazonáltal az ott szolgáló sámánok lelki tisztasága és képessége a garancia arra, hogy rejtve, tisztelve és védve legyen.

Ezért úgy határoztam, hogy a hét szerém sámánképző hetedik várában lévő legfőbb sámánképző szentélyében helyezzük el Jézus Urunk feltámadási leplét. Az elhelyezés teljes titoktartással, csak a két sámán oktató szerzetes bevonásával történhet. Senki másnak nem lehet erről tudomása. Még a tanulóknak sem. A szentélyben nem lesz külön ereklyetartó, külső tároló. A szentély járófelületét alkotó mészkövek alatt, egy kristályüregben, egy kristály ereklyetartóban fogjuk elhelyezni.

Az elhelyezés teljes titokban lezajlott. a területet az ott letelepített jászok, örök időre védelmezni fogják. A két sámán a lepel szakrális őrzője. Csak azok fognak tudomást szerezni a lepel jelenlétéről, akik egyébként elvégzik a huszonnégy karéjos sámánképző legmagasabb fokozatát, és maga a lepel fogja beavatni őket erre a titokra szellemi szinten. A szentély belső falát is át kell hangolni, teljes kristály szerkezetűvé, így is védve minden szinten.

Látomásomban megjelentek a későbbi királyok, akik csak a saját szellemi beavatási szintjüknek megfelelő oktatást és tudást kaphatnak. Így a mindenkori király, nem kapja meg ennek a tudását, a lepel őrzésének titkát automatikusan. Csak azok, akik a szellemvilág és őseink lelke iránti tiszteletük árán érdemesek arra. Lesznek királyaink aki, soha nem fognak tudni róla, és lesznek, akik igen. Látomásomban ezt az időben mindaddig láthattam, míg folyamatos élő vérvonalon lesz királyunk a Turul nemzetségből.

A sötét program

Korábbi látogatásaim Rómában, nem csupán a fényűzést és a város polgárainak különös viselkedését mutatták meg szemeimnek. Táltos kísérőim is figyelmeztettek, egy nem emberi ártó akarat jelenlétére, ami teljesen befolyása alatt tartotta a birodalmat is. Ez a láthatatlan erő, a kezdetektől fogva tiltotta, meghazudtolta Jézus Urunk életét és szolgálatát.

Mi hunok-magyarok Jézus Urunk óta megvallottuk hitünket Őbenne. A Fény világának primátusát tartottuk, az életből áradó és áramló Szeretet elsőbbségével. Hitvallásunkat a nyakunkban hordott mellkereszttel is kinyilvánítottuk. Azok a keleti népek, ahol elterjedt Jézus Urunk igaz hite, szintén hasonló módon és formában így tettek. Ez az új hit, egyre jobban terjedt a római birodalomban. Eleinte a keleti provinciákban, majd később Rómában is.  Az addigi hatalom ezt elsősorban veszélynek tartotta, és tűzzel-vassal irtotta a követőket. A korai üldözések és gyilkosságok ellenére tovább nőtt Jézus Urunk követőinek a száma.  Konstantinus, - aki maga élete végéig a Napkultusz imádója volt, - felismerte, hogy ez a vallási ellentét, a birodalom kettészakadásához fog vezetni. Ezért kezdeményezte a Niceai zsinat összehívását. Ezen aztán kellő mértékben megváltoztatták az eredeti Jézusi tanításokat, hogy utána egy bűntető Isten, kellőképp félelemben tarthassa a hívőket. Ez lett a világi hatalom megtartásának a módszertana, a vallás által. A zsinat elérte célját. Egy megcenzúrázott és kiherélt Jézus hitű államvallás megakadályozta Róma kettészakadását.

Azonban ezzel, egy sötét mágiát helyezett Jézus Urunk elé, így a jóhiszemű követők pont egy ellentétes szakrális úton folytatták útjukat.  Mert a hamis keresztre feszített Jézus képének másolása minden templomban és útkereszteződésben, valójában a sötét erő üzenetét közvetítette. Minden Jézust követő így jár, ha nem a vallás szerinti előírásokat követi. Az eredeti végtelen és feltétel nélküli Szeretet helyét, kitúrta az intézményesített félelem.

Az eltelt pár évszázad alatt is olyan erős lett a félelemre alapított kereszthalál vallása, hogy az emberiség számára az elkövetkező századok és évezredek során is képes lesz szellemi és fizikai rabszolgaságban tartani őket. Ez az erő nem fizikai, így nincs olyan haderő, ami képes lenne ezt a programot legyőzni. Még mi, hunok-magyarok sem.

Saját látomásaimban, és a táltosaim látomásaiban is hosszú és hamis jövőt látunk. Ezt a sötét programot, - mint bármely más gonoszságot, - a kegyelem erejével és áldozattal lehet csak feloldani. Az őszinte és tiszta áldozat képes megsemmisíteni a Teremtő minden világában, bármely sötét mágiát, programot. Ennek a mérhetetlen gonoszságnak a legyőzéséhez azonban már egy ember, vagy csoport ereje kevés lesz. A mágia a szellemi világot töltötte be, az emberek hitébe lévő félelem program által. Minél tovább haladunk az időben, ez annál nagyobb lesz.

Az Európai hadjáratból hazatérvén, sokat meditáltam ezen.

                                                 Keresztút

A Rómából kiinduló sötétség mára bejárta az egész ismert világot. Ma már alig van élő ember, aki ne ismerné a kereszthalál mágiáját. A téves hitet pedig maguk a megtévesztettek védik a legjobban. Még háborúzni, ölni is képesek érte.

A gonoszság megszűnéséhez, a mágia feloldásához valami nagy áldozatra lenne szükség. De ki vállalna magára ma egy ilyen mértékű áldozatot?

Aztán egyik hajnalon látomásom támadt. Láttam egy egész népet, akik királyaik vezetésével, évszázadokon át beteljesítik az áldozatot. Megismétlik történelmükkel a hamis keresztút minden stációját. A beavatottak átadják egymásnak az áldozat teljesítésének vállalt esküjét és folyamát. Szellemi szinten pedig a nép minden tagja megtestesülése előtt felvállalja sorsát. Így haladtak el előttem a következő évszázadok, és láttam a sok rettenetes eseményt, háborút, gyalázatot, melyet elkövetnek ez ellen a nép ellen. És láttam az út végét. Amikor fény derül mindenre. Amikor az áldozat okán, megtörik a gyalázat a Teremtő előtt. És dicsőség zúdul erre a népre, annak minden, valaha élt tagjára. És ekkor ismertem fel, hogy ott állok én is közöttük. Ekkor fogtam fel, hogy életem eddigi döntései és küldetései, - sikereink ellenére is, - csupán halvány árnyéka annak, ami előtt állok. Mert most egy egész nép nevében kell felvállalnom az áldozatot, vagy elfordulnom Teremtőm és Jézus Urunk igaz hitétől.

Napokig gondolkodtam a feladaton. Bár bevontam testvéremet, Budát és táltos tanácsadóimat is, ezt a döntést nekem kell meghoznom, azt megértettem. Nem kérdezhetem meg a népet, még legközelebbi kapitányaimat és családomat sem.

Aztán eszembe jutott, amikor a Teremtő eljuttatta hozzám a kardot. Akkor ott, azért kaptam, hogy bármely feladatot vagy akadályt, ami előttem állni fog, egy vágással legyőzzem. Akkor tehát, ha a kard nálam van, bízhatok a szellemvilág, őseim és a kardom támogatásában. Aztán történt még valami…

Egyik reggel, mikor a szállásomról kiléptem a friss levegőre, egy halott madár feküdt a lábam előtt. Nem láttam addig, és hogy került hirtelen oda, azt sem. És megértettem, hogy jelet kaptam. Az értelmetlennek tűnő áldozat, legyen az bármely csekély is, mindig elér a Teremtőhöz és kioldja azt a gonoszságot, amely addig uralkodott a legkisebb csekélységen is. Megértettem, hogy az én és népem áldozata, legyen az bármely nehéz és kibírhatatlannak tűnő is, és legyen bármely csekély Teremtőnk szemében, betölti a célját. A világ megszabadul a sötétségtől, és a valódi, fizikai kereszthalál megszűnteti a kitalált kereszthalál mágiáját az egész világban.

Aztán ráébredtem arra, hogy abban a pillanatban már benn állok a vállalt keresztútban. És népem vállán már ott nehezedik a kereszt. Ekkor értettem meg, hogy a hun-magyar néplélek, ott a Nagyszalán már meghozta a döntését. Nem csak a hadjárat volt a döntés. Ez már a keresztút második stációja volt valójában. Hisz az első stáció azt mutatja, hogy elítélik Jézus Urunkat. Valójában ez volt a Niceai zsinat. De ez nem ítélet volt, hanem Jézus Urunk megtagadása és tanításainak kiforgatása, a hatalom érdekében. Ez inkább árulás.

Erre a gyalázatra indultunk neki Európának és emeltük Jézus Urunkat vissza méltó helyére, a népeket az igaz hitükre. Nekünk ez a kereszt felvétele.

A tudatosan vállalt keresztút elkezdődött. Mind saját magam, mind a nép lelkében felvállalta. Most nem látom a következő történelmi eseményt, de hiszem, hogy mind az engem követő királyok, fejedelmek képesek a teher bírására. És a hun-magyar nép, képes ezt a halálos terhet végigvinni a vállán. Mert tisztán látom, hogy olyan terhet vállalunk, amely emberi erővel nem bírható. Olyan terhet, ami saját halálunkat is jelenti. Úgy, mint Jézus Urunknak. De ahogy Ő is feltámadott, és visszatért a Fényből, így a mi nemzetünk is visszatér a Fényből dicsőségben.

Korona

Amikor Jézus Urunk visszatért a Fényből magának az Atyának a társaságában, ennek nyomát őrzi a lepel. Ami isteni bizonyosság.

A mi népünknek, - és minden, a mi sorsunkban osztozó szomszéd vagy testvérnépnek, - szüksége lesz egy fizikai isteni bizonyosságra. Hogy a lélek gyengeségeiben, az idő szorításában, vagy az ellenségeink gyilkos gyűlöletében is mindvégig higgye, lássa és tudja, maga a Teremtő van mindvégig jelen velünk ebben az áldozatban. Hogy kibírja az áldozatot. Egy olyan isteni bizonyosság kell, amit népünk minden tagja végtelenül tisztel, és esküjét hozzá köti. Amiben jelen vannak apostolaink, Jézus Urunk, Szűz Mária, az arkangyalok, és szentjeink. Egy isteni bizonyosságra, mely egyben a legfelsőbb hatalom jelképe és a nemzet legelső jogalanya.

Ez a Korona. Igen, látomásaimban tisztán láttam, annak minden részletével. Utasítottam táltosaimat, hogy vegyék át a látomást, és vessék tiszta pergamenre, hogy aranyműveseink ez alapján elkészíthessék számomra. Felkerestem az Isztergomi aranybányákat és a kincstárat. Kértem, hogy a létező legtisztább aranyat használják az elkészítéséhez. Követeket küldtem Örvényországtól kezdve minden ismert szkíta arany-ékszer műhelynek, hogy legjobb tudásukkal járuljanak hozzá az elkészítéséhez.

A beavatott aranyművesek, égi vezetéssel, kegyelmi állapotban, egy esztendő alatt elkészítették a magyar koronát. A feltámadási koronát, Jézus Urunk koronáját.  A Koronával saját magam soha nem koronáztak meg. Nem arra készült. Ez az isteni bizonyosság az eljövendő királyaink és népünk számára. Hétköznapi viseletre nem való, védeni, őrizni és tisztelnünk kell, mint a másik isteni bizonyosságot, Jézus Urunk feltámadási leplét. A két isteni bizonyosság valójában egy rendszer. Maga a Teremtő jelenléte köti össze őket. Mindig. Bárhol is legyenek, bárkinek a bitorlásában. A Korona a nemzeté. A felvállalt keresztút bizonyossága és főszereplője. Nem a nemzeté a keresztút, hanem a Koronáé. A nemzet fizikailag beteljesíti, betölti az áldozatot. A Korona sem nem áldozat, sem nem dicsőség. A nem magyar népek nem fogják érteni. Csak kincsnek látják, és megszerzendő tárgynak. Eszköznek, a hatalom gyakorlására. A Korona felett nincs hatalma senkinek, mert maga a Teremtő bizonyosság él benne. A Korona megszületett és élő.

A későbbi korokban csak az lehet királya e nemzetnek, akit ezzel megkoronáznak. De csak egy alkalommal, a koronázáskor viselheti a király. Aki nem bírja viselni, nem alkalmas királynak.

Az Örökség

Kora gyermekkorom Pártus földön töltöttem. Akkor nekem természetes volt, hogy Jézus Urunk fiúgyermekének kései, de egyenes ági leszármazottai vagyunk. Csak később, utazásaim és a testvérnépek között eltöltött életem során értettem meg, hogy ez az örökség mit jelent. Az a végtelen tisztelet, mely családunkat mindvégig övezte, ennek tulajdonítható.

Ez a vérvonal, míg élni fognak hű utódok, mindenkor képviselni fogja Jézus Urunk és az Ég értékrendjét és szellemiségét. Ebben biztos vagyok. És ez az örökség vár minden későbbi testet öltöttre ebből a népből. Nem akármilyen örökség ez, kedves vándor! Légy büszke önmagadra, hogy kaptál valaha is egy életet, ennek a népnek gyermekeként! Mert a világ úgy ismer bennünket, és saját félelmében azért tisztel minket, mert mi az Istenfiúi örökség jogán vagyunk itt. Minden király, minden más nép, csak az isteni kegyelem jogán élhet.

Aztán a másik örökség, az a felvállalt keresztutunk öröksége. Olyan teher ez, amit másokért teszünk. Tudjuk, hogy mind egyénileg, mind nemzetszinten bele fogunk halni, de mégis végigvisszük a keresztet. Hiszem, hogy a nemzet, a Szent Koronánk vezetésével képes erre.

Amíg a Korona létezik, tudd, hogy égi védelem alatt viszitek a keresztet. Mert az isteni bizonyosságból ered, hogy közvetlenül a Teremtő él benne, jelen valóságában. Méghozzá kettős, férfi és női minőségében egyszerre. A Korona képi programja több férfierőt tartalmaz. Mégis női Korona, mert képviseli és mutatja az eljövendőt. Azaz, Babba Máriánk visszatérését a mi világunkba, hogy újra egyensúlyban, bőségben és békében éljen e világ.

Remélem, hogy két fiam, Aladár és Csaba, amikor korban elér hozzájuk a hatalom viselése, a mi példánkat követi majd. Buda és én, mindenben közösen viseltük a vezetés szolgálatát.

Nemsokára vissza kell térnem újra Rómába, hogy a püspök esküjével tett ígéretét, Jézus Urunk igaz hitének hirdetését nyomatékosan megnézzem. De előtte még megünneplem új asszonyommal nászunkat. Aztán jöhet a keresztút terhére való felkészülés…

Halálom megakadályozott abban, hogy terveimet bevégezzem. Úgy látszik, a gonoszság kapott még ezer esztendőt, hogy kiélvezze hatalmát.  De a keresztút folytatódik, és örökségünk beteljesül!

Kíváncsi vándor! Miután végigolvastad üzeneteimet, vélhetően Te a keresztút végén jársz már. Valószínűleg a nemzet túl van a keresztre feszítésen és már a kereszthalálon. Sőt, már a sírba is betették. Ami még előtted áll, az maga a feltámadás. Hogy az egész nemzet, visszatér a Fényből. Mint azt korábban mondtam, minden történés ciklusok szerint ismétlődik. Jézus Urunk idejében maguk az apostolok és szeretett családja körébe jött Ő vissza. Most is így lesz. Csak az apostolok most Ti magatok vagytok. És a nemzet úgy jön vissza a Fényből, hogy maga Jézus Urunk vezeti, és minden ősöd, ki szívből végigjárta a maga keresztútját is, velünk együtt fog visszatérni. Közétek.

Igen, velem is találkozni fogtok. Hogy együttesen lássuk a kegyelem pillanatait. Amikor a sötétség végképp eltörlődik és a nemzet dicsőségben fog tovább élni.