"Mikor vesszük már észre, hogy az áldozati szerepünk is egy program és nekünk e szerint mindig rosszul kell éreznünk magunkat?
Pedig ez nem a mi szerepünk és nem a mi programunk! Ma a „felébredett” magyarság gurui csak a szennyet, mocskot, galádságot, igazságtalanságot sorolják, amit csak és kizárólag miellenünk követ el a globális elit. Érezzük magunkat agyongyalázva, megrugdosva, áldozatként. Mert ez dühöt szít! Márpedig ha a magyar elkezdene már végre kozmikusan szeretni (amit dühösen és bosszútól lihegve elég nehéz), az aztán tényleg nem állna a tisztelt illuminátus testvéreink érdekében! Szeretni azonban csak az képes másokat, a világot, aki önmagát szereti, aki önmagában békés, harmonikus."
Ismét itthonról jelentkezem, legutóbbi new yorki utam után, ahol január 30-án egy előadást is tarthattam az ottani Magyar Házban. Utazásomnak azonban teljesen személyes oka volt, hisz öcsém ott él családjával immár több mint harminc éve, és az előadás ötlete csupán akkor merült fel, amikor néhány kinti ismerősöm értesült érkezésemről. A hirtelen szervezés azonban nagyon jól sikerült (ezúton is köszönöm Rózsa Ákosnak), teltházas volt az est – ami még akkor is szívmelengető, ha tudjuk, hogy szűk ötven fő befogadására alkalmas a kisterem. Íme, néhány fényképfelvétel.
Nem csak jólesett kimondani bizonyos globális igazságokat a Wall Street-hez közel, az Empire State (Birodalmi állam) szívében, de Mesterem szerint nagy jelentőségű minden, bizonyos emelkedett lelkülettel kimondott szó, mert ezzel (a frekvenciával) feltöltjük az információt a láthatatlan elektromagnetikus mezőnk hálózatára. Ezt az emelkedettséget egymagamban nem tudom elérni, ehhez ti, a hallgatóság kellettek mindig! Köszönöm mindenkinek ezúton is, aki eljött vagy majd eljön egy-egy előadásomra, mert így valóban közösen tesszük ezt!
Nos, „Amerikáról”, ahogy teljesen helytelenül a kontinens nevével szokták az Amerikai Egyesült Államokat nevezni, a soha ki nem adott Életjel című könyvemben kezdtem el írni úgy harminc évvel ezelőtt (hamarosan részekben kiküldöm Hírlevélben vagy felteszem a honalpomra). Az „amerikai” társadalom elemzését, mély megértését azóta is sportszerűen űzöm, de most megfogadtam, egyszer egy komoly tanulmányt fogok készíteni, mert az úgynevezett „világpolitikai forgatókönyv” szerves részét, alapját jelenti a szabadkőműves ideológiára felépített Új Világ (lsd: New World Order, azaz Új Világrend, avagy Új Világ Rend/Páholy).
Most elöljáróban csak annyit, hogy menetrendszerűen ismét megbetegedtem az érkezésem utáni harmadik napon. Azért menetrendszerűen, mert nagyon sokszor voltam már az USA-ban, főleg akkor, amikor még Maléves voltam és szabadjeggyel utazhattam a gyerekeimmel együtt. Mindig beteg lettem, de ez a mostani felülmúlt minden eddigi betegségemet. Se ételre, se megfázásra nem tudtuk visszavezetni, tekintve nem is voltak bármelyikre utaló tüneteim, pusztán egy szinte delíriumos láz (negyven fok körül), mialatt másfél napot kvázi öntudatlan állapotban töltöttem. Ez azért is megdöbbentő számomra, mert szinte alig szoktam lebetegedni!
Minden esetre e nagyon magas lázas állapot tökéletes egy szintetikus létélményhez (szintetikus alatt nem művit értek, hanem az analitikus ellentettjét, amikor képesek vagyunk a szintézisre, új kapcsolódások, összefüggések megértésére-megélésre stb.). Ekkor érkezett hozzám Mesterem segítő üzenete: az „amerikai” programtérben szétesett a rendszered. Ez egyrészt magas érzékenységedet mutatja immár, egyben azonban védtelenséged is.
Nos, nyilvánvaló volt már abban a szent pillanatban, hogy ennek visszazökkent tudatállapotban utána fogok eredni, a mélyére ások.
Előadásaimból, könyveimből már sokaknak ismert lehet az irányított erőtér fogalma, amit elsősorban a vallások által programozott erőterekre használok. Ám megértettem, hogy a vallások nagy ernyője alatt vannak az egyes „kultúrák”, országok saját programjai, illetve azok programozott erőterei. Akin most átfutott a hideg, az már érzi, micsoda óriási disznóságokra lehet e szál felfejtésén is rádöbbenni!
Az USA, mint a világ egyedüli szuperhatalma (jelenleg még legalábbis, de az elmúlt száz évben feltétlenül) katonai, politikai és gazdasági értelemben véve, így kiemelten fontos programozott erőtér. Részemről én szó szerint fuldoklom az első napokban, úgy érzem, mintha a „fejem súrolná a búra”. A teremburáját, ugye? A Búra bizony létezik, több rétegben. Van országokon, társadalmakon átívelő programhatár, sáv, búra, és van ez alatt kulturális-politikai búra. A programon értsük bátran azt, amit neve sugall: lekövethető, matematikailag is leírható adatok, melyek azonban elsődlegesen geometriai erővonalak, minták, erőterek! Tehát én távolról sem szimbolikus programtérről beszélek, ahogy a vallások erőtere is mérhető - lenne, ha lenne erre kialakított műszerünk. Konkrét elektromágneses mezők, melyek a saját programjukat pulzálják és ennek megfelelő minőségű teret alkotnak.
A váratlan és erős betegségemben és a kapott üzenet hatására először elszomorodtam, hogy ennyire védtelenül-naivan rohantam ismét ide, pedig… tudhattam volna már tényleg, hogy hová jövök. Azonban Mesterem azonnal megnyugtatott: megbeszéltük mi ezt előzőleg, csak nem emlékszem erre (közbeszúrom, mert fontos lehet: ugyanis egy tágult tudatállapotból, amikor jövünk „visszafelé”, saját kérésünkre vagy beleegyezéssel töröltetjük az elméből az elektromos jeleket-emlékeket, mivel az elme blokkolná annak „irrealitása” miatt, a magasabb szinten hozott döntéseinket, terveinket). Hisz pontosan arra volt szükségem, hogy az előző útjaimhoz képest immár még érzékenyebben egy-egy újabb minőségét tapasztaljam meg az Új Világ erőterének.
Már A kék vér gyermekeiben említettem, hogy kékülésem útján új Mester segít, mégpedig az a magas Tudat, Intelligencia, akit a legtöbben a Földön, főleg az utóbbi évszázadokban, Saint Germain néven ismernek. Őt a populáris ezoterikus iskolák alkimistának, szabadkőművesnek és egyéb földi irányzatok képviselőjének hiszik, de a kozmikus valóságtól mi sem áll távolabb! Tény, Saint Germain szellemi inspirálója volt egy olyan áramlatnak, amiből földi erők humanizmust csináltak. Az újjászületés (reneszánsz), felvilágosodás az isteni esszenciák materialista redukciói. Az újjászületésnek annak kell lennie, aminek Jézus tanította: valóságos kozmikus újjászületésnek, melynek DNS-szinten is tetten érhető valóságos hatása van. Az „új éra”, mely a reneszánsszal kezdődött, régóta várt és segített pillanat volt, és mondhatjuk, a jézusi munka bevégzése kellett volna, hogy legyen, ha az oly módon megy végbe a Földön, ahogy Jézustól Saint Germainig azt minden kozmikus Mester és küldött hirdette.
Ám ami megszületett, az totális ellentéte volt a mennyei örömüzenetnek (evangélium). Az örömhír, amit Jézus hozott el ismét a Földre a Jehovai (hasító) ciklus kezdete után nem sokkal, lényegében ez volt: az embernek fel kell ébrednie halott állapotából (szellemi halott), újjá kell születnie, mert mára teljesen degenerálódtunk. Vissza kell alakulnunk azzá, akik hajdanán voltunk: kozmikus lénnyé, e fogalom teljességében.
Jézust, mint A kék vér gyermekeiben kifejtettem, a zsidó jehovai tanításokat a jézusi örömhírrel összevegyítő kereszténység vallásalapító atyái „kisajátították” és egy általa soha nem hirdetett teológiát szerkesztettek meg, és Jézus által soha meg sem említett pápa-központú egyházat építettek rá. Ez az egyház a következő évszázadokban olyan brutálisan gyalázta meg a jézusi tanításokat, hogy kellett egy új kor, egy ébredés, melyben az ember felszabadul a zsidó-keresztény egyház jehovai programjából (na persze, a későbbiekben ráépült iszlámból, de ugyanúgy bármiféle vallásból, mert minden vallás emberek által alkotott elmeprogram csupán, amire nincs semmi szüksége a Mindennel élő kapcsoltban lévő embernek), erőteréből, és visszatalálhat a jézusi útra. Ezt a felszabadulást jött segíteni több Mester, e legutóbbi ciklus vége felé közülük Saint Germain néven ismert. Az általuk hirdetett kozmikus szabadságot álszent és elferdített szabadossággá, a kozmikus testvériséget pártoskodó elvtársi vagy éppenséggel titkos páholyok testvériségévé, az isteni szeretet sugárzásában való személyválogatás nélküli egyenlőséget (az EGYségben való létünket) álszent és nem létező demokratikus egyenlősdiséggé ferdítették és tűzték harci zászlajuk jelszavává a felvilágosodás és humanizmus hirdetői. Nagyon sok könyvemben sok formában boncolgattam már a „luciferi” hat-alom (avagy a hétrétegű téridő alatti erők, ld. A kék vér gyermekei) kedvenc szisztémáját: az utánzást, a másolatgyártást (ld. Madách Imre: Az ember tragédiája). Aki csak biológiai szemével lát, az megtéveszthető. Sokszor hozom kedvenc példámat, álljon itt A kék vér gyermekeiből egy idézet:
„Az illumináció módszerének, működési mechanizmusának példájaként szoktam említeni az egyenlőségen alapuló közösségi életformának, a kommunizmus eszméjének feltalálását. Gyakorlatilag Jézus ugyanezt tanította: ne legyen magántulajdon, éljünk közösségben, szeretetben, megosztva a javakat, a képességünket, az életünket másokkal. Senki nem tud egyszerre három házban élni, egyszerre négy autót és két helikoptert vezetni, háromszázhatvanöt cipőre sincs szüksége feltétlenül. Vagyis, se a biológiai életünk fenntartásához, se az egészségünkhöz, se a Föld szépségeinek élvezetéhez, egy szóval egy kellemes és boldog élethez mindezekre nincs szükségünk. Vagy fogalmazzunk így: nem ezekre van szükségünk. Jézus a földi időleges tartózkodásunkhoz a felhalmozást, a test cicomázását, az önmagában értéktelen „pénz” hajszolását aránylag feleslegesnek tartotta – szarkasztikusan fogalmazva. Sőt, azt tanította, vagy ezzel töltöd az idődet, vagy a lelked építésével, amihez mindezek nemhogy nem kellenek, de károsak. Mert mindkettőt nem teheted tiszta szívvel, ahogy egy fenékkel sem ülhetsz meg két lovat. Vagy Istent, vagy a Mammont szolgálod. Szóval, felvázolta világosan, milyen életmód az, mely tiszteletben tartja a Földet, az élőlényeket, a többi embert és persze saját magadat, hisz azt a részed építed így, amit magaddal vihetsz a „túlvilágra”. A jézusi léleképítő életmódnak, mint esszenciának volt külső, formai aspektusa is, a szerény, másokkal osztozó egyszerű élet.
No, ez tetszett meg a kommunizmus kiötlőinek. Nyilvánvaló, hogy az addigra a rabszolgaságban, hűbériségben majd az ipari forradalomban munkásként kiéheztetett, megalázott, emberi méltóságától megfosztott milliók kapva kapnak ezen a forradalmian új, megváltó eszmén. Márpedig, a világ évezredek óta, vagy legalábbis amióta közvetlen isteni kapcsolatok helyett a vallás pótszerén él az emberiség, az eszmék, az ideológiák vezérlik a közösségeket. Világos volt a fellendülőben lévő ipari, modernizálódó világban, hogy e mögé a szlogen mögé legalább a világ felét fel lehet sorakoztatni: világ proletárjai egyesüljetek! Ne legyenek gazdagok, se szegények, minden ember részesüljön a közös javakból egyenlő módon, ki-ki saját szükséglete szerint. És így is lőn. Hisz ki az a velejéig gonosz, aki ezzel szemben inkább azt az igazságtalanságot tekinti helyesnek, hogy igenis legyenek kiszolgáltatottak, legyen, aki éhen hal és legyen, aki gyémántban turkál minden reggel. Ez nem megy a morál szintjén. Azért volt könnyű millióknak „eladni” a kommunizmust, mert egy szó szerinti isteni ötleten nyugszik. Ám mit is csináltak a sárkányok? Először álcázottan a vallásokkal, majd a vallások üldözésével, a templomok lerombolásával, a kőkemény materializmus elültetésével teljesen elvágták az embert a Lélektől, Istentől (e korban születik a homo genus materialista rendszertana). Ezek fontos előkészületek, ugyanis csak istentelen talajon válhat ördögivé az, ami eredetileg isteni. Kivették a lényeget az egészből: az Istennel való élő kapcsolatot. Ez viszont, hogy úgy mondjam, a „lelke”, a tartalmi része volt a jézusi példának és nem formai, hanem maga a minőség, az esszencia, így igen keveseknek tűnt fel a csalás. Ekkor már csak biológiai szemmel látott az ember. Ha Isten nélkül, az ő ereje nélkül csak üres másolatot készítünk, az az igazi átverés! A jézusi mennyei közösségből így lett pokoli kommunizmus (kommuna-közösség). Az analógia két „vége”, pólusa.”
Hogy jön mindez az én „amerikai” utamhoz? Nagyon is! Az USA pontosan ennek a kornak a kísérleti bázisa. Pontosan ebben a korban esnek neki az európai haramiák, az egyházzal karöltve egyes reneszánsz királyok az amerikai kontinensnek és gyarmatosítják – nem mellesleg brutális eszközökkel. Természetesen ez a terv nem úgy születik, hogy erről az egyházatyák mindegyike tud és amiben minden király avagy nemes család egyöntetűen szövetkezik. Ekkor már elég szilárd hálózata van az illuminátusoknak, azaz azoknak, akik a Látszólagosság és Megtévesztés földi formáit kovácsolják hosszú kozmikus ciklusok óta (most nehogy valaki az intézményesített illuminátusok jóval későbbi dátumát hozza fel, hisz ez a szellemi áramlat jelen van a Földön azóta, amióta az ember! Én soha nem az egyes korszakokban ilyen-olyan formában, földi tagozódásban alapított konkrét iskolákról, csoportokról stb. beszélek, ahogy például a Pálosok esetében sem, akik az exotérikus tudás szerint vannak jelen csupán Szent Özsébtől kezdve, noha ez egy örök kozmikus „rend” és jelen vannak, mióta „világ a világ” a Földön is!)
Saint Germain valóban próbálta menteni, ami még menthető és új, tiszta talajt találni egy újfajta emberi társadalom alapvetően újfajta életéhez, társadalmához az amerikai kontinensen. Ám ahogy a jézusi kozmikus EGYszerű életmódból a nincstelenek kierőszakolt kommunizmusát csinálták, úgy lett a jézusi tanításon alapuló Saint Germain-i élet-reformációs programból is az, ami: a szabadkőművesek, illuminátusok kísérleti társadalma.
Tényleg van sok olyan ember, aki elhiszi, hogy amit ott elértek az „illuminátusok”, azt bárhol másutt nem tehették volna meg? Az USA, mint szélső erőpont elengedhetetlen a globális Új Világ erőterének fenntartásában. Innen kezdve már csak „hozzá képest” kell az ellentétes erőpontot/erőpontokat folyamatosan megteremteni és fenntartani a programozott erőtér működéséhez. Az USA-tábor volt hivatott üzemeltetni a földi „megváltás” programját, mely a Lelket a kényeztető, hedonista, földi örömök, (illuzórikus) szabadság, demokrácia (sose volt igazából), esélyegyenlőség (nevetséges hazugság! Lássuk már be, ilyen nincs! Mindenki más képességgel, karmával születik!), teljesen illuzórikus programjával bűvöli el és láncolja magához. Ennek ellenpólusaként próbálkoztak a diktatúrákkal, a nélkülözés és bezártság, szabadság lábbal tiprása, és egyéb ismert programokkal. Láthatóan, a megvonás képes megerősíteni a lelkeket, míg a bájolás és babusgatás, a negédes álságos kényeztetés teljesen elhülyíti, és valóban képes megkötni a legtöbbet.
No de most nyilván nem mélyedhetünk el e cikkben ennél komolyabban az „amerikai” társadalom és a társadalmi programok elemzésében és mondandóm lényegéhez ez most nem is szükséges (ismétlem: készül egy átfogó értekezésem az emberi Láttatott és Valóságos világokról, a társadalmakról, a szerepekről és azok visszahatásáról a Lélekre, kiemelten elemezve majd az amerikait).
Annyit mindenki tud olvasóim közül az amerikai létformáról, hogy enyhén szólva fényűző és irigylésre méltó – látszólag. Én még akkor jártam először amerikai hipermarketben, jóval a „rendszerváltás” előtt, amikor nálunk még bőven volt hiánytermék és mocskos kis Közértekben vásároltunk, így a sokkhatást talán nem nehéz elképzelni. Szó szerint betegre ettem magam az első két hétben és a kint töltött három hónap alatt 8 kg-ot híztam! Ugyanakkor már akkor feltűnt, hogy csillapíthatatlan éhségemnek nemcsak abnormális pszichés vásárlási kiéhezettségem az oka. A titokra azóta rájöttem: az amerikai zöldségeknek és gyümölcsöknek nincs semmiféle íze! Főzöd a levest, beledobálsz már minden fűszert és még mindig vízízű. A jóllakottsághoz szerintem két alapvető dolog kell: valódi beltartalommal rendelkező jó genetikájú friss termések valamint az ebből fakadó ízvilág. Ha bármelyik hiányzik, éhesnek érezzük magunkat nem sokkal evés után. Azóta már nálunk sem ismeretlen a holland, genetikailag megbuherált vetőmagokból termesztett zöldség és gyümölcs, így azok értéktelen voltát, pusztán a szállításra és kereskedelmi forgalomra termettségüket sajnos már mi is megismerhettük. De az USA-ban már hosszú évtizedek óta ezeken a kvázi mű-terményeken élnek az emberek. Na és az azóta hozzánk is beömlött feldolgozott élelmiszereknek nevezett ipari mérgeken.
Egy magyar szupermarketben még könnyen vehetünk kaukázusi kefírt, egy amerikai szupermarketben a natúr joghurt egyértelműen édeskés, és a kefírnek nevezett löttyöt is eldobja egy igazi magyar fogyasztó. Nincs igazán finom túró, tejföl, nem beszélve a nálunk bárhol kapható juhtúróról. Gyakorlatilag minden nagyáruházi kenyérben van cukor és/vagy kukorica szirup. Ők meg sem érzik, nekünk ehetetlen az ízük és állaguk. Hiába eszel, tényleg folyamatosan éhes maradsz. Miért? Mert a sejtjeid éheznek, akármennyit is tömsz magadba ezekből a mű-termékekből!
Az a helyzet, szerencsétlenek kénytelenek szinte egész nap enni, mert egy átlag amerikai nem is tud arról, hogy esetleg nagy erőfeszítésekkel azért hozzájuthatna farmokról, gazdaságokból származó termékekhez, mert nem a Shop Rite-ban terem, amit megvesznek. De nem jut eszébe, mert mi el sem tudjuk képzelni, milyen elmekondicionáláson esik át egy amerikai, mire felnőtt lesz! Ott csak igen keveseknek van olyan nagyszülője, akik mondjuk egy kvázi falusi környezetben gazdálkodói életmódot folytatnak, így a városi gyerekek nagyrészt egy másik városban ugyanolyan mű-környezetben élő nagyszüleit tudják meglátogatni, ahonnan és akiktől nagyjából semmit nem tud már meg egy „régi életről”, mert náluk már régóta olyan élet van, ami nálunk csak húsz éve!
Mi el se tudjuk képzelni, mennyire áldottak vagyunk falvainkkal, kiskerti gazdaságainkkal, a friss túrókkal és házi tejekkel, Túró Rudikkal, a kovászolt kenyerekkel, a tönkölybúzával, az egyedülálló módon alkotmányban garantált GMO-mentes kukoricánkkal (amiért többek közt utál bennünket az amerikai Monsanto-cég és társai), a gombamód szaporodó kistermelői piacokkal, a még nem tökéletesre polírozott társadalmunkkal, ahol ugyan vannak emberi hibák, de legalább emberiek. Az „amerikai” (USA-beli) rendszer tényleg csodálatra méltó módon működik, egyik fogaskerék hajtja a másikat, minden ki van találva, mindent könnyen el lehet intézni, mindenki könnyedén lehet saját sikerének megvalósítója, hisz az egész rendszer a tökéletes és boldog világ illúzióját hivatott kelteni. Aki volt kint, tudja, hogy leírhatatlan a különbség mondjuk a közigazgatási-adózási rendszer ügyintézésében is. Nálunk bele kell szinte dögleni, ott kellemesen és könnyedén szinte bármit el tudunk intézni, érni. Ennek persze ára van – mint mindennek – és nem is kicsi. (Ezt fogjuk majd egyszer elemezni, az egyéni lélek tapasztalása a lelki Valóságos Világban és a sűrű 3D-be süllyedt tudathoz kötődő szerepek, mint a Láttatott világ viszonyrendszere).
Sajnos azok, akik nagy hangon hamut szórnak fejükre és megszaggatják ruháikat, hogy bizony a magyart rugdossa az egész világ, az még tán ki se tette a lábát kis hazánkból és elhiszi ezt a mesterségesen gerjesztett áldozati programot! Hát menj ki, kedves, az USA-ba és nézd meg, ott mit műveltek a „szép új világ” égisze alatt az emberekkel! Annyi mérgezett étel az életben nem lesz nálunk, mint ott hosszú évtizedek óta! Disznószerű dagadt testek, ehhez illő gondolkodási szinttel, beidomítva a szavazásokra, a média tiszteletére, akik elhiszik, hogy az USA a Demokrácia és a Szabadság, a „szabad” világ fellegvára! Tényleg elhiszik!
Ők, még ha akarnának, se tudnának hozzájutni azokhoz a tápláló és még a „régi világból” átmentett magokból megtermelt zöldségekhez és gyümölcsökhöz, mint amiket te tán meg se látsz, vagy oly magától értetődőnek veszel. De nem akarnak, mert fogalmuk sincs már arról, hogy létezne ilyesmi. Amit nem ismerünk, az nem hiányzik, ugyebár.
Ahányszor ellátogatok egy-egy gazdaságilag fejlett országba, pánikszerűen haza akarok menekülni. Erősen formális világ, leszabályozott viselkedési mintákkal és működési mechanizmusokkal. Ott nincs helye az „egyénieskedésnek”! Kollektivizmus van az USA-ban, tévedésben senki ne maradjon. Nyájszellem, idomított tömeg. Márpedig a spirituális út, a lélek visszaemelkedése az isteni szférába, soha nem megy végbe kollektív módon, kollektív recept alapján, ami mindenkire érvényes. Ahány lélek, annyi feladat, annyi fejlődési út és mód. Ez, a legnagyobb és legvalóságosabb kozmikus szabadság van elzárva a programozott búrával a jól tervezett kísérleti telepen. Nesze neked Szabadság országa! A nagy lehetőség úgy tűnik, kizárólag a földi lehetőségekre irányított, hogy nehogy ki akarjon bújni, nehogy meg akarjon innen szabadulni egy lélek is!
New Yorkban mindvégig csak az járt az eszemben, hogy mindeközben a magyarok otthon magukat siratják, de piszkosul.
Fogalmatok sincs magyarok, milyen jó dolgunk van nekünk! Tudom, ilyet manapság abszolút nem divat mondani, sőt, kifejezetten magyar-ellenes, ha boldognak akarja érezni valaki magát itthon. Manapság az igazi magyar már „ráébred” arra, hogy az egész világ összeesküvésben csak minket szívat, más népek meg röhögnek és dőzsölnek a vérünkön szerzett pénzeiken. Aki a magyaroktól ellopott őstörténelemről panaszkodik és népírtásról beszél – bár feltétlen igaz a hamis történelemgyártás – az teljesen elfelejtkezik a kelták, baszkok, urali és távol-keleti népek, rokonaink, testvéreink ugyanily módon elhazudott történelméről, a kiirtott amerikai őslakosokról, a kurdok, grúzok, örmények ellen folytatott népirtásokról! Nem vagyunk mi egy kissé egoisták? Hol van ilyenkor a tisztánlátás és szolidaritás?
Fájdalmas ez a szűklátókörűség! Ha van valaki, aki rabságban tartja a magyarságot, hát az saját vaksága. Annak se tudunk örülni, amink van, nem tudjuk értékelni azt a nagyfokú lelki-szellemi szabadságunkat, ami messze meghaladja bármelyik amerikai szabadságát nagyon sok tekintetben!
Mikor vesszük már észre, hogy az áldozati szerepünk is egy program és nekünk e szerint mindig rosszul kell éreznünk magunkat?
Pedig ez nem a mi szerepünk és nem a mi programunk!
Ma a „felébredett” magyarság gurui csak a szennyet, mocskot, galádságot, igazságtalanságot sorolják, amit csak és kizárólag miellenünk követ el a globális elit. Érezzük magunkat agyongyalázva, megrugdosva, áldozatként. Mert ez dühöt szít! Márpedig ha a magyar elkezdene már végre kozmikusan szeretni (amit dühösen és bosszútól lihegve elég nehéz), az aztán tényleg nem állna a tisztelt illuminátus testvéreink érdekében! Szeretni azonban csak az képes másokat, a világot, aki önmagát szereti, aki önmagában békés, harmonikus. A szeretet hosszútűrő és nem gyűlöl… talán ennyit tudunk. Nem irányulnak senki ellen semmiféle „igazságtevő” akciói. Nincs hely most ideidézni Jézus tanítását, de mindenki utána tud nézni, milyen is a MAGos út, lelkület, viselkedés és ERŐ.
Ébresztő! Nem! Nem csak miellenünk dolgozik az egész „háttérvilág”! Sőt, ekkora szellemi, lelki és fogyasztói, táplálkozási szabadságot se az USA-ban, de még igen sok más európai országban sem találunk már évtizedek óta. Egyszerűen NEM IGAZ, sőt hazugság az a divatos „mantra”, hogy a magyarok ellen valamiféle különlegesen gyalázatos hadjárat folyik. Hadjárat folyik, ám nem egy nép ellen, hanem egyfajta lelkület, a MAG lelkület ellen. Ám ebbe egyáltalán nem csak a ma magyaroknak nevezett nemzet tartozik! Sőt, jó sokaknak itt közük sincs hozzá.
Ha mi inkább választjuk a sírást, panaszkodást, önsajnálatot, nyivákolást, jajgatást, mérgelődést, forrongást, bűnbakkeresést, akkor meg is érdemeljük boldogtalanságunkat!
Aztán majd keresünk egy külső bűnbakot arra is, aki minket direkt és galád módon boldogtalanná és örök elégedetlenkedőkké tett. Bárki, csak mi magunk nem lehetünk nyomorú magyar lelkiállapotunk felelősei, ugye? A forma csupán a tartalmat tükrözi. Ha mi tényleg rabnak, áldozatnak látjuk magunkat, azok is vagyunk! „Legyen néktek a ti hitetek szerint”. Ismerős tanítás?
Merjünk már végre fellélegezni! Merjünk már bátran szembenézni a tényekkel: bővelkedünk annyi mindenben, igazi kincsben, amiben a látszólag „szerencsés”, gazdaságilag fejlett országokban lelkileg sínylődő testvéreink nem!
Isten igenis megáldotta a magyart, csak mi nem vesszük tudomásul és nem tudunk ezzel az áldással élni már oly régóta! Ilyen nyavalygós, depressziós, sértett lelkülettel tényleg van aki elhiszi, hogy majd mi megmutatjuk a világnak, milyen is a MAG-os lelkület? Aki közénk keveredik, hát rosszul lesz ennyi sopánkodástól!
Szégyelltem magam Peruban, amikor nálunk jóval szegényebb emberek képesek voltak meglátni a világ csodáját, az élet szépségét. És szégyelltem magam a gazdag USA-ban, hogy mi annyi szabadság, annyi még mindig megőrzött régi kincs és kultúra, népszokás, ősi tápláló termények gazdag tárházában is csak siratjuk és sajnáltatjuk magunkat és paranoiásan elnyomóinkat keressük.
A kísérleti tábor nem Magyarországon van és nem a magyarokat nyomorították meg!
Ébredjünk már fel! Erőnk épp abban lenne, ha mernénk látni a valóságot, ha mernénk szerencsés nemzetnek, szerencsés és áldott egyéneknek érezni magunkat és mernénk boldogok lenni.
A magyar még igenis a legáldottabb, hisz egyrészt nem vagyunk kiirtva, mint megannyi testvérnép. Nevünkben még mindig őrizhetjük az ősi kozmikus MAG-lét esszenciáját! Nyelvünk még mindig legnagyobb százalékban őrzi az ősi közös nyelv gyökeit! Ne haragudjatok, de normális az, aki mindezt felsorolja, majd azt a konklúziót vonja le, hogy minket üldöz az egész világ? Nem normális. Ez programozott paranoia! Az a helyzet, nincs és nem volt elzárva előlünk saját történelmünk, mindig is itt volt és itt van minden az orrunk előtt. Semmivel nem hazudtak rólunk se többet, mint minden másról, minden más népről!
Vigyázzatok, mert aki nem jó sáfár a kicsin, attól azt is elveszik, ami adatott neki! Addig fogunk a naponta előrángatott bajainkon sopánkodni, meg sem látva a csodát, a megőrzött értéket, az áldást magunk körül, míg tényleg elveszítjük azt is, amink még van! Gyalázat, hogy ennyi csoda közepette, a világon a leginkább a magyar elégedetlen! Ez milyen Isten-tisztelet? Milyen őstudás és ősbizalom? Ez lenne a MAG-minőség, esszencia, életerő?
A MAG ereje nyilvánvalóan nem az állandó ellenség-gyártásban, az áldozati téveszmében és szenvedésben van.
Hanem abban, ha kinyílik végre a szemünk, igen, az a „harmadik”, az EGY, és visszaváltozunk kozmikus lénnyé, istenemberré, magossá-mágussá. Ahogy Jézus példát mutatott.
