A Szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmi dolgom, hogyvégigheverészem az életemet (ez csak annak lehet szabadság, akinek ez az Útja). A Szabadság azt jelenti, hogy magam választom meg, milyen úton járom az életemet, és erről az útról nem térek le, bármennyire próbálnak is néha lehúzni, lelökni, leterelni róla.
Szabadon
Zaka Dominika
Zaka Dominika: Szabadon
november 21., 19:08 ·
Tizenegy éves koromban volt egy kétoldali koponyatörésem. Orvosilag halott vagyok, mert nem kaptam azonnali szakszerű ellátást, sőt. Ahelyett, hogy mentőt hívtak volna hozzám, még hátravittem lenyergelni lovamat (nem volt még tudható, hogy nagy a baj - stramm gyerek voltam), majd ennek végeztével rosszul lettem. A fülemből, orromból vér szivárgott, szédültem, a továbbiakra nem is emlékszem már, csak elmesélésből tudom.
Nagyszüleim átöltöztettek lovasból városi ruhába (pedáns, városi ember nem megy lószőrösen orvoshoz..!), beültünk a kocsiba, elindultunk a kórházba. Közben csatlakozott anyukám is, és mentünk tovább a kórház felé. Ott aztán hamar diagnosztizálták a problémát: kétoldali koponyaalapi törés. Megröntgeneztek, és sok egyéb nagyon fájdalmas vizsgálatot elvégeztek (nem emlékszem másra azokból az időkből, csak erre a fájdalomra), majd megállapították, hogy ezt műteni nem lehet, ellenszenves csipogó gépekre bíztak, és közölték szegény, aggódó édesanyámmal, hogy vagy megmaradok, vagy nem. Valahol akkor, ott, a Küszöbön, a Kapuban eszméltem rá, hogy itt most dönteni kell: megyek, vagy maradok. Sokkal később, sok-sok év múltán tudatosult bennem az, hogy akkor, eszméletlen állapotomban hoztam egy döntést: maradok.
Ebből a döntésből merítettem az első nagy adag Szabadságot, ez volt sokáig az egyetlen dolog az életemben (merthogy gyermek voltam), ami igazán az én döntésem volt. Az én Szabad Döntésem, melyet tizenegy esztendősen hoztam, és amit sosem bántam meg. Innen ered megingathatatlan hitem, innen ered a korlátlan bizalmam. És minden nap hálát adok érte, hogy akkor megadatott a Döntés Szabadsága.
Akkor megtanultam pár nagyon fontos dolgot. Ha az életünk nem a legjobb mederben folyik éppen, azért nem a miniszterelnök vagy a pap a hibás, hanem elsősorban mi. Mindenki szabadon választ utat, ez az a szabadság, amit melléktevékenység-képpen hirdetni igyekszem. A Szabadság nem azt jelenti, hogy nincs semmi dolgom, hogy végigheverészem az életemet (ez csak annak lehet szabadság, akinek ez az Útja). A Szabadság azt jelenti, hogy magam választom meg, milyen úton járom az életemet, és erről az útról nem térek le, bármennyire próbálnak is néha lehúzni, lelökni, leterelni róla.
Ha megszületik az elhatározás, és meg kell lépni azt az egy bizonyos lépést az álmaink felé, akkor nem kell ujjal mutogatni a társadalomra, hogy ők nem így szokták, és ezért én sem csinálhatom így. Csak meg kell lépni azt az egy lépést. És meglátjuk, amikor a nekünk szánt, igazi útra lépünk, akkor a világ a lábaink előtt hever majd, a megoldás váratlanul és szinte magától az ölünkbe hullik, s minden nap rácsodálkozhatunk a világ tökéletességére.
Nehéz az az egy lépés, tudom. Nekem sem ment egyszerűen. Mit szól majd anyukám? Mit gondolhatnak a szomszédok? Miket pletykálhatnak rólam? De az ember vesz egy nagy levegőt, félreteszi a kételyeit, levetkőzi a rossz beidegződéseket, fölvállalja ezt a lépést, akkor is, ha ő egyedül megy abba az irányba az egész világon, és másnaptól a világ változni kezd. Soha ne tartson vissza az áhított lépéstől az, hogy A Többiek nem így csinálják. Attól még, hogy valamit sokan csinálnak rosszul, még nem lesz az a dolog helyes, csak egy tömegesen gyakorolt rossz szokás.
Rá kell lépni az Útra, alázattal, hittel, szeretettel, megértőn és elfogadón, de soha meg nem alkuvón. Nem fontos, hogy mit gondolnak róla A Többiek. Nem számít, hogy A Többiek nem így szokták csinálni. Az a kis Harang vezéreljen az Úton, ami belül a lelkedben csilingel, és ne az a nagy kolomp, amit az alfaegyed nyakába kötöttek, hogy a csorda szét ne széledjék.
Az a kis harang, ott belül, az visz az Utadon előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése