Egy élmény versbe szedve
Mindenszentek éjjelén...
Halk zenét
hallgattunk mécses lángja mellett,
szívünknek,
lelkünknek már pihenni kellett.
Betegeknek
szívvel, lélekkel segítünk, s
e pihenésből új erőt merítünk.
Az udvarra
mentem, éj sötétje várt rám,
s Hold nélkül
csillagok álltak őrt a vártán.
E mély, néma
csöndben leültem egy székre,
s békés
nyugalmamban felnéztem az égre:
láttam a
csodát, mit a Teremtő adott,
melyből minden
ember boldogságot kapott.
Szemem
lehunytam, s a „Hadak útján” jártam,
Nimród jött
népével fényben úszva – láttam.
Majd jött
Atilla, kardját kivonta éppen,
s rajta a fény
szikrázó táncot járt szépen.
Újabbak is
jöttek: Árpád, István, László,
s fejük felett
lengett „Árpádsávos” zászló!
Csak jöttek és jöttek újabb magyar szentek,
kiknek szívük,
lelkük mindenkinél szebbek!
Szívük
szeretetét szívemben éreztem,
és lelkük
tisztaságát belélegeztem.
Szemem
kinyílt, pont a Szíriuszra néztem,
s tudtam, hol
van az ősi családi fészkem.
Boldog voltam.
Átjárt a szeretet, s béke.
Uram!
Mindenkinek ebben legyen része!
A béke és
szeretet megszépít mindent.
Áldjuk
szentjeinket és dícsérjük Istent,
s mi földi
halandók – az ősi magyar NÉP –
szeressünk
mindenkit és felragyog az Ég!
Így lesz majd
boldogság harcunk jutalma,
s nem lesz
felettünk senkinek sem hatalma.
Mennyei
testvérek segítenek minket,
közös szeretetben
rendbehozunk mindent!
Kunfehértó, 2013. november 1.
(20-22 óra között)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése